Hogy gondoljak a múltra mint régi emlékek és ne mint kudarc?

Valamiért a fejembe került az a gondolat, hogy a gyakorlati helyemen ahova suli közben mentünk, ha akkor elfogadtam volna az állásajánlatot akkor azóta 6 éve ott dolgozhatnék és ezt kudarcként élem meg mivel nem úgy dolgoztam volna mint gyakorlaton mert itt ugye könnyítették hogy ne hajnalban menjünk, ne műszakozzunk,...valamiért ragaszkodok a helyhez illetve, próbáltam azóta párszor újra jelentkezni de sajnos nem vettek fel és emiatt folyton úgy élem meg mintha ezen múlt volna a jövőm és akkor ha folyamatosan ott dolgoznék azóta is, nem lett volna kellemetlen munkanélküli időszakom mint most, suli után egyből dolgoztam volna, teljesen más lett volna minden.

Viszont valamilyen szinten tudom, hogy nem véletlen döntöttem így, hisz még akkor suliban is tanulhattam még így inkább vártam a munkával. De közben ez egy rossz döntésnek is érzem, valahogy nem hagy nyugodni pedig az ott töltött gyakorlat volt a legjobb az éveim között, igaz ha rendesen dolgoznék lehet más lenne (sok minden közbeszólna mint máshogy járnék be, 3 műszak, egy idő után megunnám)...de lehetett volna máshogy is és ez az amin rágom magam, hogy mi lett volna ha gondolat kínoz főleg. Szerettem azt a helyet de nem annyira, hogy ilyen betegesen sóvárogjak utána és kudarcként gondoljak rá.

Sok szép emlékem van onnan, amiket nem akarok felejteni, életem része volt, de hoztam egy döntést amit nem tudok feldolgozni lehet? pszichológus tudna ebben segíteni? Próbálom elfelejteni azt az időszakot amikor jelentkeztem mint dolgozó oda és csak a gyakorlatos emlékeket őrizni de valahogy nem megy...és mindig szomorúan gondolok a helyre. Azóta találtam más munkahelyet de ott is míg dolgoztam, párszor eszembe jutott de ahogy dolgoztam haladtam előre, elhalványult de néha mint most is folyton előjön...kényszerbetegség beleszólhat valahogy ebbe? Mert volt egy másik munkahelyem ahonnan eljöttem és ott is ugyanezt a kényszeres ragaszkodást éreztem, de ott hamar elmúlt mert lehet annyira nem szerettem azt a helyet de ehhez sok minden köt sajnos...

Valaha találok majd olyan munkahelyet ahova ugyanúgy szeretek majd menni mint ide gyakorlatra és elfelejtődik egyszer ez az egész sóvárgás? Már átgondolt fejjel egyből elfogadtam volna minden feltételt mint a 3 műszak, utazás miatt nem problémáztam volna, egyből mentem volna és lehet emiatt emésztem magam még...