Hogy dolgozzam fel lelkileg hogy már vagy 550 ezer forintot buktam jogosítvány miatt és még mindig nincs meg?

"Már megtanultam"

Bizonyítsd be.

Jó, oké. Tudjuk. És?

Ne haragudj, de amit eddig láttunk, az hiszti, hiszti hátán. Rinyálsz, mint egy durcás óvódás. Az a baj, hogy ezzel viszont semmire nem fogsz menni. Netán önigazolást keresel? Valakit, aki megsímogatja a buksid, és azt mondja, hogy: igazad van, tényleg mindenki szemét aljas gonosztevő, és mindenkinek egyetlen célja, hogy téged lehúzzon? Vagy az igazságot szeretnéd megtudni, és a jövőt illető lehetőségeidet? Előbbi esetben kár is fáradnod. Idővel biztos jön egy hozzád hasonló frusztrált egyén, akivel együtt hisztizhettek és gyűlölködhettek egy jót, de azzal nem lesz semmi megoldva.

Vagy abbahagyod a hisztit, büszkén felállsz, és végiggondolod, hogy te sok mindent megtettél, ami eddig nem volt elég, de jóval több a tudásod és a tapasztalatod, mint előtte.

Aztán elgondolkozhatsz azon, hogy hogyan tovább? Azt mondod, hogy neked nem való a vezetés, és hagyod az egészet? Ez esetben a kiadott pénzt elkönyvelheted tapasztalatszerzésnek. Hiszen cserébe azért tanultál. Akkor is, ha nem lett meg a jogosítvány. Vagy mondhatod azt, hogy akkor spórolsz még picit, és újra megpróbálod.

Depresszióba meg ennyitől nem kell esni. Nekem elhunyt egy családtagom a járvány alatt (nem a vírus miatt, hanem mert nem mert hozzá kimenni az ügyeletes orvos), én magam majdnem belehaltam a COVIDba, heteket töltöttem a kórházban, maradandó egészségkárosodást szenvedtem, lehet, hogy a munkahelyemet is ott kell hagynom, és pofára ejtett az a nő, akiért odáig voltam. Szerintem ez így együtt már több ok lenne a depresszióra. Tudom, hogy mindenkinek az a legnagyobb fájdalma, ami épp a legjobban bántja, de egy sikertelen vizsgát ne élj már meg úgy, mintha a világ dőlt volna össze! Én főiskolán 3 évet "dobtam ki", amikor szakot váltottam. És? Beláttam, hogy mi a helyes irány, az addigi 3 évet meg elkönyveltem úgy, hogy legalább az alatt is tanultam. És később még hasznát is vettem, hiába nem volt róla papírom. Szomorkodni persze lehet, senki nem lenne boldog egy sikertelen vizsga után, de azért a kardodba dőlni nem kéne.

Amit most írok, azért le leszek pontozva, de nem érdekel: kérdezd meg nyíltan az oktatót, hogy elvárják-e a vizsgabiztosok felétek a kenőpénzt. Sok helyen ugyanis igen. Ez egy annyira bevett gyakorlat, hogy nem fog az oktató csodálkozni a kérdésen, legfeljebb azt mondja, hogy inkább ne. Ha azt feleli, hogy érdemes fizetni, azt is úgy intézik, hogy ne legyen kínos: az oktatónak adod a pénzt, ő adja át a vizsgabiztosnak - tehát nem neked kell -, és ha olyan iszonyú béna vagy, hogy még így sem sikerül, visszaadják.

Igen, tudom, szörnyű meg minden. És azt is tudom, hogy van, aki elég ügyes ahhoz, hogy ne legyen erre szüksége. De sok helyen így megy ez a mai napig, és legalább az idődet nem húzzák vele.

Csak egyedül buktál a csoportól ilyen sokszor?

Az egyik egyetemista unokám csak harmadszorra tette le (kiváló hallgató volt), a másik unokám pedig egyből (ő sem volt rossz tanuló). Tehát nem áll, fenn az, hogy minden vizsgáztató korrupt.

Nyugi, én 60 óra után mentem először akkor buktam, most a 100.után megyek megint. Hát mit csináljak, nem vagyok egy őstehetség. :) De ha hátrafele parkolást húzok, megint meg fogok bukni.

A jogsidban nem lesz benne, hogy hány óra után sikerült, és hányadikra.