Egyszer kiegyensúlyozott vagyok, másszor pedig teljesen boldogtalan. Mit tehetnék ez ellen?

Egyszer teli vagyok célokkal, élvezem az életet, jövök megyek, barátnőzök.

Máskor teljesen magamba fordulok, egész napokat fekszem, lemondok minden programot, nem találkozok senkivel.

Barátaim vannak, de ők nem tudnak erről a "hangulatváltásaimról", amiket én se tudok megmagyarázni, hogy mégis mi miatt lehet, mert semmi rossz dolog nem történik velem, ami kiválthatná, csak úgy jön.

Ilyenkor felöltözni, rendbe tenni a szobám is nagy erőfeszítéseket igényel, vagy egyszerűen csak az, hogy lezuhanyozzak.

Tényleg mintha 2 énem lenne. Egy boldog, társasági kiegyensúlyozott, és egy magába forduló, aki még annyit se képes magára adni, hogy normálisan felöltözzön, és ahhoz is lusta, hogy kimásszon az ágyból és bármit csináljon.

Pszichológushoz járok, de folyton vissza esek ebbe az állapotba, hiába is látok egy kis javulást.

Mit tegyek? A saját életem akadályozom ezzel! Olyan kiüresedettnek és céltalannak érzem a mindennapjaimat. Csak magamért vagyok. Engem sokan támogatnak, de én nem támogatók senkit.

Köszönöm, ha segítetek!