Normális rettegni a haláltól?
Amióta meghalt egy közeli családtagom, nagyon félek a haláltól. Sokszor úgy fekszem le aludni, hogy remélem felébredek - mert bármikor meghalhatunk.
Gyakran belémhasít a gondolat, hogy lehet az, hogy valaki megszületik, ott vannak a szülei, gondoskodnak róla, felnő, él, sok embert ismer, értéket teremt, aztán egyik pillanatról a másikra nem létezik többé, a testét elégetik és már csak gondolni tudnak rá.
Gyanítom ezért hisznek az emberek Istenben és a mennyországban, mert nagyon nehéz felfogni, hogy csak simán megszűnünk létezni.
Szerintetek pszichológushoz kellene fordulnom, vagy még normálisak a gondolataim?
Csak gondold végig, mi lenne, ha senki nem halna meg. Lenne 100 milliárd ember a földön és nem férnénk el egymástól, alig lenne mit enni. Vagy ennek elkerülésére már régen megszüntették volna a szaporodást és akkor most te sem léteznél.
Azzal tehát, hogy meghalunk, lehetőséget teremtünk, hogy később mások is megtapasztalják az életet, a létezést.
De ha nem lennénk halhatatlanok, csak mondjuk 500 évig élnénk, akkor is mit csinálnánk? Ugyanazt a napi rutint, amit most is csinálunk tízezerszer, csak még százezerszer? Alszunk, eszünk, vécézünk, mosakszunk, vásárolunk, dolgozunk, takarítunk, főzünk, autót vezetünk, ilyesmikre megy el az idő, ebből elég is 80 év, még +400 év és meg is unnánk az egészet...
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!