Csak akkor gyógyulhatok meg, ha befekszem valahova?

Köszönöm, aki veszi a fáradtságot, és elolvassa, nem tudom hova fordulhatnék.

27/N vagyok. Kiskorom óta elég szorongós, hánytam a suliban már általánosban minden nap, stb.

A családi hátterem elég durva, alkoholista anya, beteg rokon ápolása, beteg testvérek, egyedüllét, magány, nem akarom részletezni, de tudom, hogy onnan jön minden nehézség.

Az életemben volt egy szakasz, hogy sehova nem tudtam menni, rendesen túléltem a napokat. Szedtem gyógyszert is, több antidepresszánst, nyugtatót, hangulatstabilizálót, semmi sem hatott. Egyre rosszabbul lettem.

A kezelőorvosaim (több is) azt mondta, hogy az egyetlen megoldás ha befekszem.

Olyan szinten durva a helyzet, hogy nem tudok dolgozni, az is nehéz, hogy reggel felkeljek vagy ebédet főzzek magamnak.

A szüleim tartanak el, tudom, gáz. Kaptam egy nagyon jó munkahelyet, felkértek az egyetemen, 2 hétig bírtam, majd közöltem a szüleimmel, hogy hívják rám a mentőt, mert lelkileg nem bírom, amit érzek.

Röviden, amit érzek: hatalmas üresség,, szomorúság, magány. Azt érzem, semminek nincs értelme, és rendesen fájdalmat érzek. Próbálom lefoglalni magamat, de semmi nem okoz örömet. Hiába olvasok, filmezek, megyek barátnőkkel ide-oda, azt érzem, hogy ezek üres dolgok, és hogy nem bírom tovább ezt a fájdalmat.

Odáig fajult a munka során, hogy minden nap remegtem, nem emlékeztem dolgokra, az épületek "szétestek" (ha például sétáltam, olyan volt, mintha nem tisztán látnám az épületeket).

Egyszóval nagyon durva volt. Nagyon félek, viszont a befekvéstől is. Rettegek, hogy az nem fog segíteni, és akkor az utolsó menedékem is elveszik. A családtagjaim megszakították velem többnyire a viszonyt, mert nem bírták nézni, hogy mi történik velem.

Olyan szinten magányos vagyok, a befekvést is egyedül kell magammal rendeznem, senkivel nem tudok róla beszélni.

Azt érzem semminek nincs értelme, mert magányos vagyok. Volt, aki ebből kimászott? Hogyan?

Fordultam már a hithez is, a sétához, természethez is, múltkor 4 órát sétáltam a városban, és este ugyanúgy szorongtam... egyszerűen nem tudom mit tegyek.