Hogyan vészeltétek át életetek legnehezebb időszakát, amiből sokszor azt hittétek, nincs kiút? Mi segített végül, hogy ne adjátok fel?

az életösztön

Nem hittem el, hogy nincs kiút.

Nagyjából éppen ebben vagyok. És volt ezelőtt egy pár évvel egy teljesen más típusú krízis az életemben, akkor is kimásztam belőle. Egyrészt ez ad erőt, hogy mindenből kimászik az ember valahogy, ki tud mászni, másrészt, az életösztönöm és a kivancsisagom hajt. Nézzük meg, milyen így élni. Hiába érzem azt,hogy ez így nem élet, nem jövő, nincs jövőm. Akkor is hajt az életösztön, és belül tudom,hogy ebből a gödörből is ki fogok mászni, pedig már harmadik éve vagyok benne.

A felmenoim

Mármint az apám, nagyszülők és az őseim mennyi minden nehézségeken mentek át. Pl.1944ben nagyanyám hasába volt apám és úgy vitték el nagyapamat a háborúba.tuleltek ok is.en nm picsoghatok állandóan.kuzdeni Kell mindig. És nm vagyok buzgó keresztény de ha nagy a baj és mostanában sokszor volt,igenis imádkoztam és nekem megnyugvást hozott az életembe. És van egy kutyám és ha ő egyszer meghal utána önkéntes szeretnék lenni állatoknak segíteni vhol pl menhelyen.az állatok és a természet a legjobb gyógyszer lelki gondokra.

Volt ilyen, többszór. Az tartott egyben, hogy közben küzdenem kellett az igazamért, és ez sok ügyintézéssel járt. Órákig filóztam, találgattam, mi a következő teendő. Egy másik ilyen krízisemkor meg az tartott egyben, hogy közben egy alsós fiúcska bébiszittere voltam. Nem eshettem szét, mert szüksége volt rám, anyuka elhanyagolta, abúzálta, de mivel kevés ideje volt, rám bízta.