Van kiút egy ilyen kilátástalan helyzetből?

Még a húszas éveim elején járok, vannak stabil céljaim, viszont nincs annyira fényes múltam, tulajdonképpen bántalmaztak (gimiben és otthon is), bár nem szeretem annyira használni ezt a kifejezést, mert vannak nálam sokkal bántalmazottabbak is, pl. nekem nem ittak a szüleim, illetve az anyagiakkal sem volt soha gond, de verbálisan szinte mindig megaláztak, illetve az egyik szülőm pszichésen beteg is. Én viszont elhatároztam, hogy tovább fogok lépni, ezért elmentem pszichológushoz, hogy feldolgozzam a traumáimat. Két évig jártam, és nagyon jót tett, mozgósította a belső erőforrásaimat, megtanultam jobban bízni önmagamban és másokban is, és amikor már úgy tűnt, hogy jól vagyok, akkor sajnos pont külföldre költözött pszichológusom, úgyhogy átirányított egy másikhoz. Ennek lassan két éve már, de akkor kezdett el szétesni az összes lelkierőm, és felfordulni az életem. Nem azt mondom, hogy teljesen jól voltam, amikor hozzákerültem, de a korábbi pszichológusom szerint már csak pár ülésre lett volna szükségem, főleg a lezárásra fókuszálva. Erre az az új pszichológus elkezdett engem mindenfélével diagnosztizálgatni, gyógyszert akart felírni, mindenért lesajnált, feltépte a sebeimet, anélkül, hogy megkérdezte volna, tolakodó és erőszakos volt (annak ellenére, hogy rendszeresen szóltam neki, hogy sok, amit csinál és nem bírom), idő előtt az orromra kötött olyasmit, amit talán jobb lett volna nem is tudni, lényegében úgy éreztem magam, mintha egy hentesnél lennék. Elkezdtem egyre rosszabbul lenni, meghíztam több, mint 15 kilót, depressziós lettem, nem volt kedvem kibújni az ágyból, mert hétről hétre betegként nézett rám és folyamatosan valamilyen betegséget és tüneteket keresett bennem, amiknek én persze utána is néztem a neten, ekkora már elkezdett teljesen kisiklani az életem, nem sikerült a felvételim sem, mert nem voltam képes tanulni és koncentrálni. Végül nagy nehezen ott hagytam, de még a mai napig próbálom feldolgozni a történteket. Elmentem egy pszichológushoz is, hogy segítsen ebben, erre nemhogy segített volna, hanem engem kérdőjelezett meg. Itt már ténylegesen összeroppantam, és azóta próbálom összekaparni az önerőmet, csak nehezen megy. Én csak olyan akarok lenni, mint bármelyik más korombeli, nem a betegségekkel foglalkozni, meg azzal, hogy mi a baj, hanem menni előre, nyafogás és folyamatos sajnálkozás helyett inkább fejlődni, azt az utat folytatni, amit még a korábbi, normális pszichológusom mellett kezdtem el.

Nem szeretném túldramatizálni a helyzetemet, de kilátástalannak érzem, össze vagyok törve, a felszínre lett hozva az összes traumám, megfűszerezve azzal, hogy milyen személyiségzavarom van stb miközben nem is voltam olyan rosszul, hogy a mindennapjaimat bármi is akadályozta volna. Félek új pszichológust keresni, mert bizalmatlan lettem, a korábbi sajnos nem rendel. Nem tudom, hogy mit tehetnék. Van esetleg valamilyen csoport, ami a pszichológusok okozta, vagy úgy általában a traumákon segít?

Megpróbáltam egyedül jobban lenni, és visszaterelni magam oda, ahol már jól voltam, de annyi mindennel telebeszélte a fejem, hogy szinte folyamatosan visszaköszönnek a mondatai, nem tudok aludni, mert állandóan pörög az agyam a felidézett, túl korán szembesített traumáktól. Arról, nem is beszélve, hogy amikor elkezdtem valami újat és építőt, akkor mindig megszólta, hogy "mi van ha nem fog sikerülni?" vagy nem vagyok-e túl gyenge hozzá? Így már magamban sem tudok rendesen bízni.

Köszi, ha elolvastad ideáig, és megköszönök minden tanácsot!