Hogyan tovább? Nincs kiút?

Sziasztok! 30 éves nő vagyok, és egyre kilátástalanabbnak érzem az életem. Konkrétan nem szeretnék már élni.

Van egy párom, aki nem szeret annyira, hogy házasodni akarjon, csak azért akar elvenni, hogy magyar állampolgár legyen. Nem rossz a viszonyunk, de az ő részéről nem lenne házasság, ha ő is magyar állampolgár lenne. Van egy 4 éves kisfiunk, akit imádok, de kezelhetetlen, üvölt, hisztizik, verekszik, nem hallgat rám. Nem tipikus rossz gyerek, sőt, de az utóbbi fél-egy évben én nem bírok vele. Valószínűleg jobb anyát érdemelne nálam.

Saját házunk nincs, örökölni se fogunk, hitelképtelenek vagyunk mert sajnos nekem van egy tartozásom, (fizetem) amit a szüleimnek vettem fel, de átvertek, nem fizették, rám maradt nagy nagy kamatokkal. (khr listán vagyok).

Keményen dolgozunk a párommal, de szinte 0 megtakarításunk van, nagyon sok pénzt visz az albérlet, pedig nem városban lakunk. Igen, tudom, hülye voltam, hogy így vállaltam gyereket, de vártuk, szeretjük őt. Viszont még egyet nem mernék így, tehát több gyerekem már nem lesz, pedig nagyon szerettem volna.

Ezek csak az alap dolgok, rengeteget tudnék írni. Úgy érzem minden sötét, semmit nem tudok jól csinálni. Nem érzem, hogy bármikor vége lenne a küszködésnek. Nem olyan rég egy távoli ismerősöm felakasztotta magát. Mindenki elborzadt, én viszont valami fura irigységet éreztem miatta (ő is anyuka). Már azon kaptam magam, hogy azt számolom mennyi árvaságit kapna utánam a gyerek. Ebből még vissza lehet jönni, vagy már inkább közelebb van, hogy elszakad a cérna és öngyilkos leszek én is? Vajon sokat szenvedett az ismerősöm, fáj az akasztás? Fejbe lövés lenne a legjobb szerintem. Természetesen nem itthon csinálnám.