Az első komoly párkapcsolatom óta kapcsolatfüggő/társfüggő lettem. Más is tapasztalt ilyet?

Habár a férfiak már kamasz koromtól kezdve érdekeltek, az első kapcsolatom csak 21 évesen kezdődött. Előtte is randiztam, ismerkedtem, erdekeltek a férfiak, de elkotelezodni nem akartam. Elveztem a szabadságot, a randikat, a buliban való ismerkedéseket.

Aztán ez 21 éves koromban megtört, amikor egy férfi- többszöri koptatásom ellenére- kitartóan küzdött, és valahogy beleszerettem. O volt az első nekem, szexuálisan is. 3 évig voltunk vele... megtapasztaltam, hogy milyen az, amikor valaki vár haza, amikor valaki kíváncsi a napodra és meghallgat egy hosszú nap után, akihez van oda bújni, aki iránt te is érdeklődhetsz, akivel a hétvégét is közösen toltheted.

Szakításnál kb könyörögtem neki h ne szakitsunk, nem tudtam elkepzelni nélküle (vagy inkább tars nélkül?) az életem. Szakítás után én egyből újabb és újabb kapcsolatokba menekültem, volt h néha újra osszejottunk exemmel, aztán szakítottunk.. aztán végül jött egy másik komoly kapcsolatom, szinten majdnem 3 éves kapcsolat volt. Annak is vége lett pár hónapja, de nem érzem magam társ nélkül egésznek... lekötöm magam, dolgozok, hobbizom, tanulok új dolgokat, barátnőzöm, de mégis olyan rossz érzés, hogy a nap végén senkinek sem meselhetem el, hogy mi történt aznap velem... és senki sem mesel nekem. Hogy nem vár senki sem haza. Magányosnak érzem magam, pedig rengeteg mindent teszek ezellen, hogy ne igy legyen. Most éppen a randizgatos periódus van, de görcsösen szeretnek magamnak part találni, mert azt érzem, társ nélkül nem ér semmit az élet. Függő lettem... de érdekes, mert 21 éves korom előtt pont ellenkezőleg álltam ehhez az egészhez... aztán az első kapcsolatban megtapasztaltam h milyen jó érzés együtt lenni valakivel és azóta nem is akarom másképp élni az életem..

Tapasztalt már valaki ilyet? Mi segíthetne?