A kliensnek bele kell egyeznie a kezelésbe a terápia megkezdése előtt?

Pl. a kliens gyászfeldolgozással keresi fel a terapeutáját, a terapeuta pedig a kliens tájékoztatása és beleegyezése nélkül másra kezdi el kezelni, pl. valamilyen személyiségzavarra, amitől a kliens és a környezete nem szenved, és az nem is okoz a hétköznapjaiban problémákat, így azzal nem kíván foglalkozni. Itt nem a súlyos személyiségzavarokra kell gondolni, mint pl. a borderline.

A tapasztalt terapeuták már az első interjú alatt képesek az anamnézisre. De nem ez a lényeg, mert a terapeuta megkezdhette a kezelést, 3 ülés után is, csak nem arra, amivel a kliens konkrétan foglalkozni akar (haláleset feldolgozása).

“te odamész hozzá egy problémával, és ő azzal foglalkozik. Ha azzal nem akar, akkor megpróbálhat meggyőzni, hogy szerinte nem ott van a probléma, ha meg nem tudtok megegyezni, elválnak útjaitok.“

Pont arról szól a kérdés, hogy mi van akkor, ha a kliens elmegy egy konkrét problémával, de a terapeuta a beleegyezése nélkül másra kezdi el kezelni, így a kliensnek lehetősége sincs arra, hogy meg tudjanak egyezni. Nincs megegyezés, hanem azonnal megkezdi valami másnak a kezelését, amivel a kliens nem kíván foglalkozni?

Hiába nyitotta ki a kliens a száját, és határozottan közölte a kezelés elején, hogy mivel szeretne foglalkozni, nem látja azonnal át, hogy a módszerek amiket a terapeuta alkalmaz egyáltalán nem a kijelölt problémát célozzák meg.

Azért az nem úgy működik, hogy azzal, ha odamegy, beleegyezik a kezelésbe. Rögzíteni kell a kezelés célját (ún. terápiás célokat) minden esetben, de a terapeuta nem ennek megfelelően járt el.