Ez nem tud visszájára elsülni a pszichoterápiában?

Nagy tévedésben vagy!

A terápia NEM arról szó, hogy CSAK a kliens beszél magáról, viszontreakció nélkül. Ez legfeljebb a kezdeti pár alkalommal elfogadható, késöbb a terapeuta reagál a hallottakra és megpróbálja az illetöt rávezetni arra,hogy mit és hogyan kellene vagy lehetne változtatni, javítani!

A terapeutak szakmaja pont ezekre van kitalalva, konstruktiv elveket kovetve es ismerve mar megannyi kulonbozo szcenariot. Szoval emiatt ne aggodj, erre kompetencia szinten fel vannak keszitve.

Viszont.

A terapeuta is ember. Az en terapeutam peldaul 1 ev utan eszrevettem hogy neki is vannak mentalis bajai. Ezek kivul amikor mentem a pszichiateremhez, ott van egy jelenleti lista amit ala kell irni es ott volt az o neve - szoval kb. 30 perccel elottem jart ott. Es ezt csak akkor kell alairni ha valamilyen ellatast kapsz pl. gyogyszerfeliras, diagnozis, stb...

Ezen kivul tobbszor is eszrevettem a terapeutam viselkedesen hogy bizonyos temak - ongyilkossag, elet ertelme ezek nala gyenge pontok voltak sajnos. Sokszor csinalt bizarr dolgokat, terapia kozben kirobbant es valami nagyon radikalis velemenyt mondott aggresszivan ami csupan az o nezetet tukrozte, pedig senki nem kerdezte ot errol. Tobbszor volt hogy pont 1 oraval az ules elott hiv fel hogy rosszul van, es ezt zsinorban 3 nap megismetelte. Volt olyan hogy bekamuzta hogy vakaciora megy, erre ahol dolgozik ott van a pszichiaterem es lattam hogy fogad betegeket a terapeutam aki allitolag vakacion van.

Eszrevettem hogy amikor skizofren emberekkel beszelget akkor nagyon megerto veluk, de mas betegekkel annyira nem foglalkozik.

Csak sejteni tudom, de nem vagyok senki ezen a szakteruleten, de szerintem valami pszichozissal jaro betegsege van, illetve valami hangulatzavara van. Illetve egy ilyen monoton hangnemben beszel mindig ami ilyen erzelemhianyos, ami jellemzo inkabb a skizofrenekre.

Szoval ez csak az en teoriam, de eleg logikusnak hangzik, de valoszinuleg valamilyen skizofreniaval kuzdhet, depresszioval, lehet o is volt mar ongyilkos hajlamu es nem talalt meg o sem ra valaszt.

Es amikor en beszeltem arrol neki hogy miert erdemes megolnom magam, nincs ertelme az eletnek es tenyekkel jottem neki, egyszeruen aggressziv lett es olyan elveket hozott fel amik mar szerintem elegge a szakman kivul esik pl "legyek boldog hogy van ket labam mert afrikaban a gyerekek eheznek peldaul es elegedjek meg magammal".

Az lett a vege vegul, hogy o maga hivott fel egy nap, hogy tobbet ne menjek hozza mert nincs ertelme (gondolom szepiteni akarta azt hogy nem akar tobbet velem foglalkozni), es meg referenciat sem adott, majd annyit mondott hogy jobbulast viszlat.

Igy osszrakva ertem mi volt a gond. En voltam kb. az ordog az o szemeben amik ellen o legbelul lelkileg a mai napig harcol es tenyeket felhozva es ugy ervelve biztos fajt neki.

Most azert hibaztatom ot, nem azert mert en menthetetlen vagyok, azzal nincs baj.

Amiert hibaztatom ot, az az, hogy en letettem az asztalra neki milyen gondjaim vannak, milyen gondolataim vannak. O meg buzditott is hogy mondjak el neki mindent, szoszerint mindent. Ennek ellenre ugy latszik egy ido utan tul sok voltam es nem birt velem, nem kellett volna a bizalmamba ferkoznie (tudjuk milyen bizalmas a terapeuta-paciens kapcsolat), azt allitva hogy o lesz a stabilitasom es segit mindenben, es mondjuk ki hazudott.

Na most ez igy nem csak ezt rombolja le, hanem 1.5 eves munkankat. Egesz vegig hazudott, amikkel ervelt, amikkel segiteni akart. Es komoly csalodast kaptam ismet az eletben, mert egy ideig azt hittem van remeny, majd a vegen kiderult hogy vegig hazudott. Elhitetett velem dolgokat, hogy majd o kozolje hazudott.

Legkozelebb szerintem jobb lenne ha tisztaban lenne a hataraival, hogy milyen betegsegeket toleral es olyanokat vallaljon el. Igy mondhatta volna mar az elso felkeresesnel hogy "elnezest de ilyen spektrumu betegsegek kivul esnek az en kompetenciamon, de ismerek x es y-t ha gondolja megadom az elerhetoseguket".

Mert ugye a pszicihaterem es a terapeutam (volt) egyeztetnek a betegekrol, es a pszicihatertol hallottam vissza hogy milyen szemetlada vagyok. En meg kerdeztem hogy mivel vagyok az? Mert elmondtam mi a bajom? Mert o buzditott hogy nyiljak meg neki teljesen es ezzel az o lelki vilagat megzavartam? Ez nem az en hibam, ez az ove. Ennyi tapasztalat utan neki ismernie kellene a hatarait meg hogy kiket preferal kezelni, es ne hazudja bele a pofamba azt hogy a vegeig kitart majd es mondjak el neki mindent csak azert hogy a legvegen kozolje velem hogy erre nem kepes es "jobbulast viszlat". Es minden onbizalmat meg barmit amit felepitettunk, az egyszerre omoljon ossze.

Szerintem nem a mentalis betegnek kell figyelnie a terapeuta lelki vilagara hanem forditva.

A terapeuta meg rendezze ugy a dolgait ahogy o megiteli magat. Ne vigye bele a szemelyes erzelmeit a konzultaciokba. Es ha lehet, ne hazudjon es ne ferkozzon bele a bizalmamba, plane ugy hogy kotodesi gondjaim vannak tobbek kozott.

Mivel az ö életében vannak a problémák, ezért mi más lehetne a téma? A terapeutát nem kell a kliensnek kezelni, egyikük sem azért van ott.

Változtatni meg csak akkor tud a kliens, ha elöször kiderül, hol van gond, ezt pedig nem tudja a terapeuta kitalálani, ha ö nem mondja el neki.

Szerintem maradjunk annyiban kérdező, hogy ők tanulták azt, hogy mit kell kezdeni az olyanokkal, mint te.

Mit gondolsz, miért zavar téged az, ahogy mennek vele a dolgok? Mitől aggódsz? Miért? Miért nem bízol meg benne?

3-as:

Az ilyet ott kell hagyni.