Ez már depresszió lenne?

Egyetemista vagyok, elvileg ez lett volna az utolsó félévem, most kezdtem a szakmai gyakorlatomat. Szakdolgozatot is most csináltam volna, de nem volt semmi kedvem és érdeklődésem a témához, amit választottam. Emiatt dobtam a félévben a témát, helyette újat kell választanom, de ezzel is küszködök. Emellett a szakmai gyakorlatos helyemet sem szeretem, csak azért fogadtam el, mert ez volt, meg egy nagy cég és jól mutat az önéletrajzban. Mindezek mellett még van pár tárgyam.

Szóval a fenti helyzetem miatt teljesen demotiválódtam, minden egyes nap szorongok, hogy mit kezdjek a szakmai gyakos helyemmel, nem érdekel az a terület, ahova kerültem, váltani akarok, de nem merek, félek hogy emiatt egy kudarcnak leszek elkönyvelve. Azon is aggódok, hogy a kövi szakdoga témám se fog érdekelni, vagy rosszul választok és kudarcba fulladok. Napról napra semmi energiám, elegem van magamból, semmi örömöt nem lelek a napjaimban, rendszeresen halogatok mindent, ami odavezet, hogy bestresszelek miatta. Borzasztóan nehéznek érzem, hogy leüljek és csak a tanulásra koncentráljak. Nehezen tudom esténként rávenni magamat, hogy lefeküdjek mert nincs kedvem a következő naphoz. Próbálok kimozdulni, egy barátnőmnek is el tudom mondani, ami aggaszt, de úgy érzem, hogy semmit nem segít.

Úgy érzem, hogy teljesen kudarcot vallottam, és képtelen vagyok azt tenni, amit kellene, amire más képes. Azt hittem, hogy a szakmai gyakorlattal megváltozik, és motiváltabb leszek, de a helyemen utálom a közeget is, meg a munkámat is. Azon is gondolkodtam, hogy lehet csak az a baj, hogy nem nekem való a szakmám. Évek óta vannak demotivált időszakjaim, amikor képtelen vagyok maximálisan tejesíteni és halogatok, rendszeresen fáradt vagyok és boldogtalan, nem találom a helyemet és csak aggódok a jövőn.