Aki már többször volt pszichiátrián, hogy élte meg újra be kellett feküdnie?

Első alkalommal sokkal rosszabb volt bemennem, mint másodszorra. Először egy hónapig tartottak bent, utána fél év múlva két hétig.

Amikor legelőször vittek be, nagyon féltem, mert nem tudtam, hogy mi vár rám. Másodszorra is rossz volt, de akkor már sokkal kevésbé keseredtem el. Akkor már tudtam, hogy mi fog velem történni, tehát kevésbé volt rossz érzés. Már nem félek különösebben a pszichiátriától, de semmiképp nem akarok harmadszorra is visszakerülni.

De örülök minden eddigi válasznak!!! Bocsi, hogy én szerencsére sosem voltam, ám érdekelt a kérdés és a válaszok is, és tökre meglepett és örömmel tölt el, hogy összességében mindenki pozitívan, vagy legalább semlegesen állt hozzá a következő körökhöz!

Van egy barátom, pontosabban egy barátom barátja, aki szintén sokat volt pszichiátrián, megkérdez(tet)em majd tőle is, csodálkozom és tényleg örülök az eddigi válaszoknak és gratulálok is mindenkinek, aki nem kerül vissza, nagyon büszke vagyok mindannyiotokra, komolyan!!!

Én sem véletlenül járkálok éppen a mentális egészség témakörben, sőt, tán mindenkiben lenne mit turkálnia egy jó pszichológusnak, ám magam sosem voltam pszichiátriai intézményben, csak vizsgálaton, de ott kijelentetettem, hogy úgysem lennék soha hajlandó gyógyszert bevenni bármilyen lelki bajomra, ám szoktam ám én is mélyebben lenni lelkileg, pontosabban úgy érezni magam, és egyszer egy ilyen alkalommal panaszkodtam egy barátomnak, hogy milyen nyomorultul érzem magam és milyen jó annak a barátjának, aki pszichiátriai intézetben lakik és a barátom szokta ott látogatni, milyen jó neki, hogy őt bezzeg kezelik és foglalkoznak vele, mire valami olyan szélsőséges reakciója volt a barátomnak, amire pontosan nem emlékszem, csak a lényegére, hogy ne kívánjak ilyet magamnak, mert elképzelni sem tudom, milyen szörnyű egy hely az mind betegnek, mind dolgozóknak, mind látogatóknak, hogy még őt is kikészíti minden látogatása. Ha legközelebb találkozom ezzel a barátommal, kérdezek tőle konkrét részleteket is.

Aki meg amiatt nem menne, mert szégyelli magát miatta vagy szégyellné, az gondoljon arra, hogy itt is az egészség kategória alatt van a mentális egészség, a pszichiáter orvos, az orvoshoz járást meg nem hiszem, hogy sok beteg szégyelli, ha a testéről van szó, akkor miért kéne máshogy éreznie a mentális egészsége kezelése közben pl...?

Nekem nem okozott problémát, bár nekem volt betegségtudatom, több is, mint kellett volna, mert bár tudtam, hogy mi az, ami biztos van, még sem hittem el teljesen, amit a fizetős pszichológus mondott, és azokat a diagnózisokat is elfoadtam, elhittem, amire mondta a pszichologus, hogy egészen biztosan nincs. De mivel akkor mentem be mindig, amikor épp kutya depressziós voltam, nem éppen láttam jobbat, mint menni. Úgy a 2. alkalom után már szinte örömmel mentem, és bár nem indokolt, sokszor eszembe van, hogy menni kéne. Pár hét nyugi, pihenés, még főzni se kell magamra. Nincs annyi impulzus. Engem nem baszogattak az orvosok, én rajtam látszott, hogy gyógyulni mentem, hogy amit lehetett ott kihsználtam.(azokra a csoportokra is bementem, amire nem volt muszáj). Én nem beszéltem csúnyán senkivel, ha az orvos azt mondta A, akkor nem álltam neki vergődni, mint sokan mások. Egyedül a gyógyszerekbe szóltam bele, de ez nekik nem okozott problémát, együttnűködtem az orvosokkal, és ők is velem. Elvégre én érzem, hogy mi a jó, és mi a nem. (pl. Clonazepam engem instabillá tesz, és mocskos rémálmaim lesznek tőle. Bár azt mondták ilyet nem kellene okozzon, de elfoadták. (ha nem teték volna, akkor kaptak volna erről bizonyítékot)

Én azt gondolom, hogy aki nem beszél tiszteletlenüm, viziten nem csak annyit csinál, hogy azt hazudja minden nagyon jó, csak mehessen már kifelé, azzal normálisan fognak ők is viselkedni. Ellehet bent lenni, és a mai világban szerintem nincs olcsóbb opció arra, úgy garantáltan esélyt kapj arra, hogy egy időre nyugi legyen az életedben, és legyen egy korrekt lehetőséged arra, hogy jó irányba nozdulhass el. Vannak olyan problémák, amikkel hiányzó betegségtudat társul, velük nehéz, nekik ez lehet szar. Ha csak nem fér bele neked az, hogy x ideig esetleg itt, akkor nem látom okát, hogy miért ne kéne bemenni, ha a baj nem múlik, esrteg rosszabbodik.

Depivel, insomniával, OCD-vel szerintem nem lesz olyan rossz élmény.