Ezek is kényszergondolatnak(OCD)-s gondolatnak minősülnek?

3éve vagyok kényszerbeteg.

sajnos elég durván kezdődött és javasolta a pszichiáter a bentfekvéses kórházat is.

Valójában úgy érzem illetve most jöttem rá talán hogy minden majdnem minden gondolatom talán kényszergondolat.

Nem vagyok biztos benne hogy az e:

Pl.: ha valakit nem kedvelek sőt gyűlölök akkor elszoktam menni egy helyre ahol senki nem hall és nem lát és akár 5 órát is képes vagyok beszélni/káromkodni erről/róla hogy mennyi utálom.

Ez nem minősül kényszergondolatnak de szerintem az. (ezért is mentem most megint pszichiáterhez mivel a gondolataimat már nem tudtam fékezni, nem tudtam "lestoppolni".)

a másik pl.: tavaly ugyancsak 5-6 órát képes voltam ugyanígy (erdőben ahol senki nem lát és nem hall) magamat vádolni egy bizonyos dologban.

A gondolataim állandóan! olyan problémákon gondolkozik ami egyébként másoknak semmit nem jelent és nem is fájna másnak viszont nekem már betegesen rögeszmémmé vált.

a gond az hogyha kijövök a egy kényszergondolatból akkor belemegyek az életemben található gondokba és megállás nélkül ostorozom magam ha abból valahogy kijövök akkor az következik amit leírtam másra terelődik a "figyelem" a gondolataim figyelme.

ez már olyanannyira erős az utóbbbi 1 hónapban hogy már meditációval is próbálkoztam és utánna fordultam orvoshoz( jelenleg ketileptet szedek ezekre a magamat/másokat bántó és kényszeres gondolatokra amik tovább tartanak nálam pl.: 1 hétnél tovább és van egy pár az évek során amik megmaradtak 1 hétnél tovább azokat már rögeszméknek hívom(sajnos ebben is vagyok most).

A valóság és az OCD között vagyok ahogy Jean-Étienne Esquirol mondja: Ez a "kétkedés betegsége".

Azt hiszem nálam már nem csak a kényszergondolatok játszanak hanem abból állnak a napjaim és nem veszem őket észre.

elég nehéz téma..:/

Aki tud bármit hozzászólni, akármit az nyugodtan írjon!