Dobjam a pszichológusomat?

Leírom most előre, semmi bajom sincs a pszichológusommal személyileg.

17 éves F vagyok, depressziós, magányos szociális fóbiás. Otthon borzalmas családi körülményekkel.

Diákmunkazom, amit utálok, örülök hogy csak egyszer kell menni, emelett tanulok is.

Volt már kísérletem. Mindenhová egyedül megyek, egyedül utazol, egyedül megyek sétálni stb mert egyetlen egy barátom sincs. Magányos vagyok. Mondtam a pszichologusomnak is. Van hogy a magánytól olyan önértékelési zavarom van hogy megölném magam. (Szilveszter éjszaka borzalmas volt)

Azon kívül hogy azt mondta hogy úgyis túlélem és ott sírna az ágyam mellett nem nagyon mondott mást, hogy hogyan szerezzek barátokat. Bár már kezdem azt hinni, hogy ez nem lehetséges, és az egész életemet egy zord hideg magányos emberként fogom leélni, akiben később semmi szeretet sem lesz.

Én nem látok javulásra potenciált. Az ő idejét sem akarom húzni és a sajátomét sem. Biztos tudna más valakinek ezerszer jobban segíteni, nem kell rám pazarolnia az időt.

Nekem meg nem kéne pszichológhoz sem járni szerintem. Bele kell törődni a helyzetbe. Mit gondoltok?