Dobjam a pszichológusomat?
Leírom most előre, semmi bajom sincs a pszichológusommal személyileg.
17 éves F vagyok, depressziós, magányos szociális fóbiás. Otthon borzalmas családi körülményekkel.
Diákmunkazom, amit utálok, örülök hogy csak egyszer kell menni, emelett tanulok is.
Volt már kísérletem. Mindenhová egyedül megyek, egyedül utazol, egyedül megyek sétálni stb mert egyetlen egy barátom sincs. Magányos vagyok. Mondtam a pszichologusomnak is. Van hogy a magánytól olyan önértékelési zavarom van hogy megölném magam. (Szilveszter éjszaka borzalmas volt)
Azon kívül hogy azt mondta hogy úgyis túlélem és ott sírna az ágyam mellett nem nagyon mondott mást, hogy hogyan szerezzek barátokat. Bár már kezdem azt hinni, hogy ez nem lehetséges, és az egész életemet egy zord hideg magányos emberként fogom leélni, akiben később semmi szeretet sem lesz.
Én nem látok javulásra potenciált. Az ő idejét sem akarom húzni és a sajátomét sem. Biztos tudna más valakinek ezerszer jobban segíteni, nem kell rám pazarolnia az időt.
Nekem meg nem kéne pszichológhoz sem járni szerintem. Bele kell törődni a helyzetbe. Mit gondoltok?
Hat ígéretet tettem neki hogy nem ölöm meg magam. Amúgy fura picit nekem ez az egész. Nem ilyen segítségre számítok.
Ettől függetlenül egy nagyon kedves és jó szakember hatalmas múlttal. Nagyon jókat is tud mondani például amit a családomat illeti.
Viszont a magany kérdésben ami nekem a legerősebb és szerintem a depresszióm "nagyrészét" okozza abban nem nagyon segít.
Leváltani leválthatom, de olyan érzésem is van hogy nem a víz a hülye ha a kacsa nem tud úszni.
Most az a célom, hogy költözzek el itthonról minhanarabb, érettségizek, és tovább tanuljak.
De én magányos is vagyok ami visszahúz. :(
Mondanám, azt hogy legyen két pszichológusom, mert nem akarom megbántani a jelenlegit meg mondom jó szakember igazából, mert kedves és míg ott vagyok nála törődik velem. Nehéz kérdés, egy évvel ezelőtt nem is gondoltam hogy lesz pszichológus nekem.
"azt mondta hogy úgyis túlélem és ott sírna az ágyam mellett"
XD
Ez olyan mint az en volt pszichologusom, elkezdte az elejen mondjak el neki mindent, merjek nala megnyilni, velem a vegeig kitart nem erdekli mi tortenik, nem fogja hagyni hogy megoljem magam, meg gondoljak bele hogy milyen fajdalmat okozok neki. Ja max. a neten majd hozzatartozok mennek panaszkodni hogy semmire nem volt kepes aztan a reputacioja megy le.
Na mindegy majd egyik nap kaptam a telohivast, o maga hivott fel engem, eloszor elkezdte ugye hogy aggodik ertem, de azert kozolte finoman hogy ne menjek tobbet hozza, nem akar velem foglalkozni keressek valaki mast, nem is adott referenciat, majd "jobbulast viszlat".
Oszinten, akkor elvesztettem a maradek hitemet a mentalis "szakemberekben". Kva nagy reszuk csak a penzert van ott, a masik resze meg leszar teged vagy szimplan sz*r.
Biztos van olyan aki szivesen csinalja a melojat, nem kerul 50 000-be egy honap, talan meg TB alapon is elhiszem hogy van olyan, de hogy en nem fogok 20 evig keresgelni egy terapeutat, ugy hogy a rendesek meg a sz*rok aranya 1:10 000 000-hoz.
6, ezzel valahogy én is így vagyok. Valószínűleg azért akar lebeszélni az öngyilkosságról mert az neki szakmai kudarc lenne, lehet a szíve mélyén még drukkolna is....
5-ös, minden terápián felhozom, hogy engem mindenki leszar es nincs senkim, de csak annyit mond rá hogy majd megtalálom nekem speciális embereket...
Gondolom itt a senkit akarta mondani diszkréten
Az a baj hogy már kiskorom óta ez van, csak nem voltam depressziós. Túlélésért küzdöttem gyerekkorban(ebben semmi túlzás nincs), utána meg a mentális és fizikai beteg anyámat(lebetegedett)ápoltam 13-14 évesen aki ezután azzal köszönte meg, hogy a nagybátyámmal elraboltatott tavaly nyáron, mert képzelődött. Most meg nyomorgok mindenen. Senki nem gondol rám önszántából. Fura életem, csodálkozom, hogy anyukám nincs bezárva sehol, én meg még mindig élek. Minden rettenetét elmondtam a Pszichológusomnak, csodálkozik, hogy normális tudok gondolkodni. (Ezz mondta)
Már csak kis időt kell ebben kibírnom, de ha elköltözök, mi is fog változni?
Ugyanúgy egy depressziós (antidepresszáns loszart se segít), magányos, hideg, felénk ember maradok, aki boldogtalan. Semmi értelme nincs ennek a cicharcnak a sorssal szemben, ahelyett hogy öngyilkosságról beszélt volna le inkább adott volna méreginjekciót..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!