Dobjam a pszichológusomat?
Leírom most előre, semmi bajom sincs a pszichológusommal személyileg.
17 éves F vagyok, depressziós, magányos szociális fóbiás. Otthon borzalmas családi körülményekkel.
Diákmunkazom, amit utálok, örülök hogy csak egyszer kell menni, emelett tanulok is.
Volt már kísérletem. Mindenhová egyedül megyek, egyedül utazol, egyedül megyek sétálni stb mert egyetlen egy barátom sincs. Magányos vagyok. Mondtam a pszichologusomnak is. Van hogy a magánytól olyan önértékelési zavarom van hogy megölném magam. (Szilveszter éjszaka borzalmas volt)
Azon kívül hogy azt mondta hogy úgyis túlélem és ott sírna az ágyam mellett nem nagyon mondott mást, hogy hogyan szerezzek barátokat. Bár már kezdem azt hinni, hogy ez nem lehetséges, és az egész életemet egy zord hideg magányos emberként fogom leélni, akiben később semmi szeretet sem lesz.
Én nem látok javulásra potenciált. Az ő idejét sem akarom húzni és a sajátomét sem. Biztos tudna más valakinek ezerszer jobban segíteni, nem kell rám pazarolnia az időt.
Nekem meg nem kéne pszichológhoz sem járni szerintem. Bele kell törődni a helyzetbe. Mit gondoltok?
10
Tobb ismerosom is volt pszichologusoknal, es sorra azokat hallottam toluk is hogy nem is figyelt amikor beszelt, nem jegyzett meg semmit, nem mondott semmit stb...
Nekem is szemelyes tapasztalatom hogy elkezdte hogy mennyire aggodik aztan elkuldott referencia nelkul. Alapbol problemam van azzal hogy elhagynak, es o ezt tudta, de akkor minek iger olyanokat amiket nem tart be? Minek kamuzik ilyet hogy aggodik aztan 1 evre ra kapom a telohivast tole, hogy ne menjek tobbet hozza?
Jo pszichologust talalni ki*aszott nehez es koltseges.
Nemtom te voltal mar tobb pszichologusnal vagy egyaltalan valamilyen modon erintett vagy a temaban? Vagy lehet szerencsed volt hogy jo szakember kerultel.
Nem fogok sajnos senkit sem találni. Nagyon szomorú érzés egyedül lenni szilveszter estéjén, közben a volt állbarataim pedig összejöttek, és természetesen engem nem hívtak meg. Én mindig kedves voltam velük, ezt nem viszonozták. Bánom, most már ki kéne velük b*szni, hiszen ez könnyű, osztálytársak. Iskolában 3 hónapja senki nem szól hozzám, előtte sem nagyon. volt egy gyerek aki bullyngolt, őt legalább most durván veri a sors, de neki is vannak barátai... :D
Milyen rossz érzés mikor szülinapkor anyukádon kívül senki nem köszönt fel, vagy apuka nélkül felnőni mert öngyilkos lett születésed után 5 évvel, avagy tükörbe nézni úgy hogy legszívesebben szetvagdosnád az arcodat. Rossz érzés mikor mindenki együtt lóg délután, aztán csak te ülsz egyedül például plázában. Szégyen, az én szégyenem.
13, iskolapszichologúsnal, de az látni sem akar már 😂 (esküszöm)
Éppen esélyt adok magamnak, mert nem ölöm meg magam, tanulok, dolgozom. De nem hiszem hogy lenne bármi is
13. Nekem is volt olyan pszichológusom, aki semmit sem jegyzetelt, nem is kellett neki, repült az idő olyan jól éreztük magunkat. Sőt, kettő ilyen is volt, annyira egymásra tudtunk hangolódni. Egyik fizetős volt a másik nem. Aztán volt egy igazán legalja is, aki a szemembe okádta (igaz, neten keresztül levélben), hogy az a lényeg, hogy anyám megszült, minden más másodlagos... (tudta, hogy milyen bántalmazó kapcsolatom van vele). Haragszom is rá rendesen, de találtam helyette mást.
Kérdező, neked meg ki kellene kapcsolni a sok múltbéli sz.rból. A régi barátaidat megkérdezted, hogy miért nem hívtak meg?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!