Borderline miatti álmodozással, emberekre való rákattanással hogy lehet leállni? Valakinek valamilyen bevált módszer?

Most is ott tartok hogy elkezdem nezegetni, ami órákig tart, amiből csak a letargia születik, hogy nincs itt velem, ezért kérdezem…

Régóta így élek, hogy kényszeresen almodozom emberekrol, szituációkról, de az elmúlt másfél évben még rosszabb lett.

Kinezek magamnak valakit, aki nagyon tetszik, nyilván ez mindig elérhetetlen akar filmszereplő is lehet, aztán csinálok egy saját filmet a fejemben, aminek mi vagyunk a főszereplői és ez megy a fejemben egesz nap..

vagy szó szerint órákon keresztül nézegetem a neten, ami egyrészt nagyon jó, mert imádom nézni, másrészt letargiat és depressziót okoz, mert tudom hogy soha nem találok ilyet mint ő. Ilyenkor mi a jobb? Ha nézem tovább vagy ha egyáltalán nem foglalkozom vele?

Sokszor mar lelkiismeret-furdalásom van hogy felnőtt fejjel hogy lehetek így rakattanva egy emberre, mint mások a drogra…

Valós kapcsolataim nincsenek, akik élőben jöttek, ok hidegen hagytak mindig, meg amúgy is szociális fóbiám van…