Borderline miatti álmodozással, emberekre való rákattanással hogy lehet leállni? Valakinek valamilyen bevált módszer?
Most is ott tartok hogy elkezdem nezegetni, ami órákig tart, amiből csak a letargia születik, hogy nincs itt velem, ezért kérdezem…
Régóta így élek, hogy kényszeresen almodozom emberekrol, szituációkról, de az elmúlt másfél évben még rosszabb lett.
Kinezek magamnak valakit, aki nagyon tetszik, nyilván ez mindig elérhetetlen akar filmszereplő is lehet, aztán csinálok egy saját filmet a fejemben, aminek mi vagyunk a főszereplői és ez megy a fejemben egesz nap..
vagy szó szerint órákon keresztül nézegetem a neten, ami egyrészt nagyon jó, mert imádom nézni, másrészt letargiat és depressziót okoz, mert tudom hogy soha nem találok ilyet mint ő. Ilyenkor mi a jobb? Ha nézem tovább vagy ha egyáltalán nem foglalkozom vele?
Sokszor mar lelkiismeret-furdalásom van hogy felnőtt fejjel hogy lehetek így rakattanva egy emberre, mint mások a drogra…
Valós kapcsolataim nincsenek, akik élőben jöttek, ok hidegen hagytak mindig, meg amúgy is szociális fóbiám van…
Próbáltam mar antidepit meg hangulatstabilizalot, de rosszul vagyok tőlük… nagyon.
Egyelőre frontinnal tömöm magam
Na melyik? …
Ma sem bírtam kikelni az ágyból csak bámultam a telefon képernyőjét, főleg egy valakit, jött a letargia és a magány
16-os válaszolóval értek egyet. Túlságosan inaktív vagy, az agyadnak foglalkoznia kell valamivel. Mivel valódi kapcsolataid nincsenek, ezért "kattansz" rá valakire, akit nem is ismersz. De tedd fel magadnak a kérdést, vajon tényleg olyan fantasztikus ember, mint amilyennek gondolod? A sztárok képeit agyonretusálják és jó pár híres pasiról kiderült már, hogy magánéletében erőszakos, abúzív ember. Te nem arról az emberről álmodozol, hanem a fejedben teremtesz egy álomképet, aki nem is létezik.
Első lépésként a fizikai aktivitásodat kellene növelni. Akkor is, ha nem esik jól. Takaríts ki, szanáld a dolgaidat. Tanulj meg főzni. Kényszerítsd magad, hogy hétköznapi dolgokat csinálj. Ha nincs kisállatod, kezdd a gondoskodást egy szobanövénnyel. Valamivel, amivel törődni kell magadon kívül. Túlságosan saját magadra és a belső világodra koncentrálsz, ott mozizol. Olyan, mintha a mátrixban élnél, csak te saját magadat teszed ilyenné. Nem párkapcsolattal kell indítani, az még túl korai lenne. De láthatólag nem vagy jól, a frontintól nem is leszel jobban, csak csúnyán ráfüggsz. Ha van pszichológusi segítség, az is hasznos lehet. De neked kell változtatni, először csak apránként.
Én is voltam nagyon durván depressziós, amikor egész hétvégén keresztül ki sem keltem az ágyból. Azt mantráztam magamnak, hogy egyik lábamat a másik után. Amíg mozog kezem-lábam, addig fel kell kelni az ágyból, és tenni a mindennapi teendőket.
Ez velem is így van.
Küzdök, kínlódok. Úgy teszek, mintha nem is, próbálom négy fal között, egyedül kiélni az Iránta való rajongásom, mert tudom, hogy örökre elriasztanám, ha megtudná.
És nagyon félek, szorongok, hogy meddig tart majd ez az őrület, teleírtam már mindent Róla magam körül, nem találom a helyem....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!