Ez traumának számít?

Ezt jó lett volna megbeszélnetek hogy "mi és miért történt". Az úgy tenni mintha semmi se történt volna nem jó stratégia.

Ez mikor történt? Azért vagy ideges mert az idegesít, hogy mit gondolnak rólad ezek után? Vagy tudják egyáltalán, hogy direkt vágtad meg magad? Vagy azért vagy ideges, mert tisztában vagy vele, hogy ezzel átléptél egy határt, de ezt senki se tudja és kvázi senki se ért meg?

Értem. Ez egy szorongás keltette depresszió, hacsak nem van még ezen kívül más, ami miatt így érezhetnéd magad. Két opció van. Általában az ilyen helyzeteket pszichésen túl gondoljuk, mert a hazugság "nyom" belül minket, és amit úgy hisszük, hogy tudnak nem is tudják. Ezen vagy fejben túllépsz, és képes vagy elfogadni, hogy nem tudják (ezt pl onnan tudod, hogy azon az eseten kívül utaltak már erre vissza? kérdezgetnek ilyeneket, figyelnek?). Ha pedig nem tudod ezt pszichésen elfogadni, akkor nyíltan eléjük kell állnod. Gondolom leginkább anyukád zavar ebben a helyzetben. El kellene neki mondanod, hogy egy éve téged ez a veszekedés megviselt, és ez történt, de azóta nem csináltál ilyet. Frusztrál belülről, mert megbántódtál, és nem tudtad kivel megbeszélni. Elmehetsz pszichológushoz, akivel át tudod beszélni, hogy miért tetted, de a szorongásos depressziódon leginkább az fog segíteni, ha szembenézel vele, és elmondod nekik. Az ember csak a reakciótól fél, hiszen nem tudod el fognak e fogadni ezután. De ettől még az ő gyereke maradsz, és egy gyereket általában szeretnek, elfogadnak.