Hogyan küzdjem le a félelmeimet?

Talán furán hangzik, de gyerekkoromtól kezdve a "halál" vesz körül, a fél gyerekkoromat temetéseken töltöttem, nagy családom volt, és szinte minden évben meghalt valaki, elveszítettem már a dédszüleimet, nagyszüleimet, apukámat, szüleim testvéreit, és unokatestvéreket is, borzasztó érzés volt már gyerekként is átélni, de felnőttként sem könnyebb. Betegségek, balesetek voltak a családban, minden évre jutott valami. Pár éve pszichológushoz is elmentem, jártam pár hónapig, hogy segítsen feldolgozni a halálhoz való hozzáállásomat, és a félelmeket, hogy akik még itt vannak nekem, azokat elveszíthetem. Akkor segített is valamennyire a pszichológus, de a félelmek egy része megmaradt. Párkapcsolatban élek, nagyon nagyon jól vagyunk, életem legjobb kapcsolata, már évek óta tart, közösek a célok, a jövőkép. És én iszonyatosan félek. A haláleseteket tudja a családomról a párom, de a félelmeimről nem beszéltem neki. Nagyon félek, hogy elveszítem, hogy vele is történik majd valami, ez szinte gyomorgörcsig aggaszt, aztán a pszichológustól tanult módszerekkel "lebeszélem magam" ezekről a félelmekről, de időről időre visszatérnek. Most a párom egy másik városban dolgozik 3 hétig, csak hétvégékre jön haza, és amíg nincs velem, minden nap aggódom érte, nehogy valami baja legyen. Persze neki ezt nem mondom. Próbálom lefoglalni magam, a munka szerencsére eltereli a figyelmem, de este, otthon, egyedül nem vagyok túl jól. Nem akarom elveszíteni, de nem akarom az egész életemet aggódással tölteni (még jó, hogy nincs gyerek, szerintem szétaggódnám az agyam érte).

Újra fel fogok keresni egy pszichológust, hogy segítsen ebből kimászni, de addig is, volt itt valaki hasonló helyzetben? Hogy "túlfélti" a szeretteit, és folyton aggodalmaskodik, nehogy bajuk legyen? Van valaki, akinek segített valamilyen terápia, akármi?

Köszönöm a normális válaszokat.