Pletykáktól, lejáratástól, megszégyenítéstől félve nem tudok megnyílni, teendő?

Életem jelentős részét végigkísérte, hogy kitalált dolgokat pletykáltak rólam, például volt munkahelyen. A főnök bizalmasa által lettek terjesztve ezek, az ilyen jellegű kitalálmányokat a főnök tényként kezelve elfogadta. A főnök bizalmasa gondoskodott arról, hogy ha mondjuk hétfőn kitalált valami pletykát, akkor azokhoz a kollégákhoz is eljusson, akik csak csütörtökön jöttek vissza szabadságból.

Társaságban (munkahelytől függetlenül) is átéltem ezt, amikor valaki olyan terjesztett pletykát rólam, aki egész életében mások lejáratására képezte magát. Át kellett élnem, hogy mindent elhisznek, elborzadva közlik velem, hogy "ezt azért nem gondoltuk volna". Sose kérdeztek hogy "ez tényleg igaz?" vagy bármit.

Úgy érzem, hogy mások szemében mindig azok az emberek tudnak hitelesek lenni, akik saját ingerszegény életükbe csak mások degradálásával tudnak valamiféle történést kreálni.

Ha át kell élnem ezt, mintha megsemmisülnék a szégyentől, megalázva érzem magam, hogy undorító emberek miatt kelljen védekeznem, magyarázkodnom, bár a pletykákkal foglalkozóknak nem én vagyok a hiteles.

Sajnos egész életemben túlságosan foglalkoztatott, hogy ki mit gondol/gondolhat rólam.

Szakemberek nem tudtak segíteni, a "na és aztán nem mindegy hogy mit beszél aki rosszindulatú?" mondatok nem segítettek.