Ha egy férfinak anyakomplexusa van, érzi, hogy nem boldog, sőt szerelmes lesz egy fiatalabb nőbe, de a komplexusát nem tudja levetkőzni, mi a teendő?

Úgy értem, milyen módszerrel lehet ebből "kigyógyítani"?

Ez mentális betegség, vagy csak egyiknek ez a normális, másiknak meg az?

Gyekekkori lelki sérülés, iszákos apa, emiatt egyedülmaradó, boldogtalan anya, a gyerek pedig tudat alatt próbálja boldoggá tenni az anyját - ami nem pótolhat egy férfi-nő kapcsolatot. A gyereknek emiatt a trauma miatt fejlődési rendellenessége is lesz, de egyébként látszólag normális, felnőtt ember válik belőle - csak épp egy sokkal idősebb nő oldalán találja magát.

Ez a kapcsolat már hosszú ideje tart, de a férfi tudatában van annak, hogy rég nem boldog, még ha az elején az is volt, de a nő már nagymama korú, a kapcsolat egészségtelen. Nincs közös érdeklődési kör, sem szexuális vágy. Évek óta csak élnek egymás mellett, boldogtalanul.

Néhány éve a férfi halálosan szerelmes lett egy hozzá illő korú nőbe, elhagyta érte az idősebb élettársát. Az óriási szerelem ellenére hamarosan visszatáncolt hozzá, azóta is együtt vannak. Ennek a szerelemnek az elvesztését a mai napig nem tudta feldolgozni, elfogadni próbálja csak.

Több év telt el, újra szerelmesnek érezte magát. Kiderült, hogy a vonzalom már évek óta megvolt részéről, majd az ismerkedés - egymásba szeretés is több hónapig tartott, végül meghozta a nagy döntést, és újra elhagyta az idősebb nőt. Boldog, felszabadult volt, közös jövőt tervezett - hosszú távra. És mindez tartott 2-3 hétig.

Óriási feszültség robbant benne, szorong, gyötri magát, bezárkózik, nem kommunikál, semmire nem reagál. Visszament a közös otthonba, az idősebb nőhöz, lévén nincs hova mennie, de talán ha lenne, akkor sem tudná feldolgozni, és ugyanott köte ki.

Azt, hogy nem boldog évek óta, nem ez az új szerelem váltotta ki belőle, előtte is tisztában volt vele.

Mégsem tud túllépni a komplexusán, segítséget nem kér, nem fogad el. Voltak már öngyilkos gondolatai, talán nem véresen komolyan, de az élet értelmét nem látja. Érzi, hogy az lenne az élet rendje, hogy egy hozzá illő korú nővel legyen, nem pedig egy idős nő mellett gyerekszerepben, aki fiatal kora óta biztonságot nyújt, oltalmaz, mint egy anya.

Nos, ez a férfi a kollégám. Nem kitalált történet, nem költői kérdés.

Beszélgetés már nem segít. Talán a legfontosabb, legalapvetőbb dolog megvan: azt látja, hogy valami nincs rendben. Tudja, hogy probléma van, tudja, hogy nem boldog. Megvolt a vágy, hogy kitörjön ebből, megvolt a bátorság is. Mégsem megy. Valami az agyában meggátolja, hogy végleg elszakadjon, hogy ki tudjon lépni az egészségtelen kapcsolatból.

Házasság, gyerek nem volt. Vadidegennek (pszichológus) nem adna a szavára.

Az édesanyja egyébként él, tartják a kapcsolatot, de nem túlságosan közeli a viszony, messze is élnek egymástól.

Milyen módszerrel, milyen segítséggel lehet ebből a helyzetből kihozni valami pozitívat? Van egyáltalán remény, vagy egy bizonyos kor után már nem képes változni?