(Relatív) Fiatalon szeretnék meghalni más is van ezzel így?

11

Hát én meg bárkivel beszélgetek, 30 körül van már nyűgje és egymást nem ismerő barátaimnál mondás, hogy 30 felett minden tünetmentes nap ajándék.

Érdekes, más azt mondja, hogy rendszeresen KELL húst fogyasztani.

Az alkohol meg nem árt annyira, mint Ms és Mrs Tökéletességek beállítják a gyk-n. Annyi anti-alkoholistát meg soha nem ivót sehol nem lát az ember, mint itt.

Akkor elég lepukkant egy ismertségi köröd lehet, ezt a mondást meg 60-70 felett mondja az ember legfeljebb.

A hússal csak mértékkel, a vörös húsokat meg jobb kerülni, akár teljesen el is hagyni sem kár. Az átlag magyar húst hússal eszik, abból is töménytelen zsíros disznóhúst. Látszik is rajtuk...

Ha rám céloztál, messze nem vagyok Mrs Tökéletesség, de sosem szerettem az alkoholt, tinédzserként sem voltam az a "beb.szós" típus, ahogy bulizós sem. Részeg kb. ha két alkalommal voltam az életben, sz.r volt, többet nem is tettem. Nem nagyon szeretem az alkoholt szimplán, émelyítő, csömör íze van, nem is bírtam igazán (vékony nő vagyok) sosem. A sör egyedül kivétel, de abból is csak alkalmanként 1-2.

13

Hát mifelénk 60, de pláne 70 felett azt mondják, hogy minden nap ajándék, tehát minden nap, amit egyáltalán megélnek. Még ha a sokak által imádott (szerintem semmit se jelentő) várható élettartamot nézzük, akkor is reális ez.

Ha pedig a minden tünetmentes nap ajándék alatt minden tünetre gondolnak, nemcsak a derékfájásra, akkor 30 körül kifejezetten igaz, mert 30 körül nincs olyan, akinek ne lenne allergiája, asztmája, autoimmun betegsége (a pajzsmirigy alulműködése illetve a cöliákia is az), refluxa, cukra, koleszterinje, rosszul záródó szívbillentyűje vagy egyéb ilyesmik.

15

Az allergiás asztmádra pont te magad írod, hogy jó gyógyszert kaptál. Plusz van, amikor gyerekkori, gyerekkorban kifejezettebb és az ember kinövi.

Magamat tudom leginkább példának hozni.

Szívbillentyű betegségem van, jó ütemben romlik. Na ennek aztán semmi köze az életmódhoz és befolyásolni se nagyon lehet.

Van refluxom. Miért van az, hogy egészséges ember kávét iszik éhgyomorra, egész nap szénsavas üdítőt iszik, narancsot, paradicsomot eszik, az ebédje csípős, akár évtizedekig él, semmi baja, nekem meg néha még a víztől is ég a nyelőcsövem? Genetika, valami rosszul fejlődött ki, rosszul működik nálam, ennyi.

Magas a koleszterinem. A többség minden nap eszik húst, sokan isznak tejet (ha más nem, kávéhoz). Sokan kifejezetten zsíros húsokat esznek. Sokan túlsúlyosak. Mégis optimális a koleszterinjük. Én úgy csökkentettem 5,8-ra (5,2-től már túl magas, tehát az 5,8 közel sem optimális), hogy hetente maximum egyszer eszem húst, az is csirkemell és szinte semennyi tejterméket sem fogyasztok, tehát sajtokat SEM. Mi ez, ha nem genetika? Rokonnak úgy magas, hogy túl vékony nő, rendszeresen sportol és elmondhatatlanul egészségesen étkezik. Mi ez, ha nem genetika?

Az emberi test pedig öregszik, kb. 50 éves ember már evolúciós előnyt sem jelent / jelentett régen, amikor még volt szelekciós nyomás az ember esetében is. Nem szelektálódtak ki a hosszú életű emberek, mert nem volt rá szükség.

Ezen kívül ma minden korábbinál passzívabb életet élünk, brutálisan szennyezett a levegő (és nemcsak nagyvárosokban, sőt! van, amikor és ahol pont ott jobb a levegő), szennyezett a vizünk stb.

Az emberi szervezet nem tökéletes, sőt.

Nem mondtam, hogy nem létezik öregedés, és olyat sem, hogy az emberi test tökéletesen működne. Amire próbáltam rávilágítani, hogy nem igaz, hogy 30 felett eltűnik a fiatalosság, középkorúan néz ki az ember, meg 40 felé alig látni szép embert, és 30 felett mindenki rottyon van... Messze nem egyformán öregszik a legtöbb ember. A genetika egy dolog (igaz, piszkosul igazságtalanul tud működni), de az életmód rengeteget számít. Persze, ki miben szocializálódik, az én családomban egész sokan 80-90+-os életkort éltek meg aktívan, de még a 100-ra is volt példa. Az asztmám sokkal jobb lett, refluxom nincs, cukrom tökéletes (pedig az édességeket, főleg a csokoládét nagyon szeretem), koleszterinem is tökéletes, szívemmel sincs baj, pajzsmirigyemmel sem tudtommal. Ami problémám volt, az bőven megvolt már tinédzserként is, nem a kor hozta, és nem is rontott rajta tovább. Nekem személy szerint sokat segített az életmódváltás.

Amiben igazat adok az a genetika, ami valóban a létező legigazságtalanabb dolgok egyike az egész világon. Mindenesetre egy dietetikushoz elnézhetnél, ő biztosan hatásos segítséget nyújtana személyre szabottan.

Annyira hatásos segítséget nem nyújt a dietetikus. A refluxom semmit se javult, a koleszterinem, mint már írtam, 5.8-ra csökkent, ami nem jó, de nem tragikus. Ami nyáron volt, az nagyon rossz, majdnem tragikus.

Mindezt, mint írtam, úgy, hogy heti egyszer eszem húst, az is csirkemell, rengeteg hal, rengeteg zöldség, bulgur, barnarizs, rozsos kenyér stb.

Akkor szerencsés a genetikád és kinőtted az asztmát is.

Foglalkozás-egészségügyi orvosok szokták kérdezni, hogy a felmenőim között milyen betegségek vannak, és amikor elkezdem sorolni, hogy 2-es cukorbetegség, magas vérnyomás, súlyos asztma, erős allergiák, reflux, érszűkület, gerincsérv stb (szerintem ez még nem az összes), akkor leállítanak, megunják.

70 éves korukban vagy utána nem sokkal minden nagyszülőm elhunyt rákban.

"hogy nem igaz, hogy 30 felett eltűnik a fiatalosság, középkorúan néz ki az ember, meg 40 felé alig látni szép embert, és 30 felett mindenki rottyon van..."

Pedig ez pont így van, azt leszámítva, hogy NEM ÍRTAM, hogy 30 felett rottyon vannak, azt írtam, hogy már sok jele van a kornak akkor. Sőt, 27-28 éves kortól inkább.

[link]

Rengeteg ilyen cikk van és az összes ismerősöm ilyesmiről számol be.

Már akinél, ez sincs kőbe vésve, úgyhogy nem, nincs pont így. Rólam és fogadott (fiú) tesómról meg nem mondanád, hogy 30 évesek vagyunk. Tesómról azt (nővérem), hogy 40 feletti pláne nem. 25 évesnek kinéző, 180 centi, modell alkatú csajszi, egy gramm zsír sincs rajta. 19 évesen rólam a koliban el sem akarták hinni, hogy még csak 19 vagyok, úgy le voltam öregedve és soványodva, az ekcémámról nem is beszélve (szemem körül), 30-hoz közel meg volt, aki a személyimet is elkérte, de amikor szóba jön a korom, rendre megdöbbennek az emberek. Pedig csak az étkezésem változott meg és amennyire csak tudom, kerülöm a stresszt, még a munkahelyet is azonnal otthagytam, mikor éreztem, hogy lelkileg nem bírom. Külsőre pedig csak egy drasztikus fruzaraváltást csináltam, rögtön huszonéveskorom elején. Ha a teljes környezetem, de még idegenek is pozitívat jeleznek vissza, akkor csak lehet benne valami (bezzeg ahhoz, hogy 19 éves kori kinézetemet visszasírjam konkrétan meg kellene hülyülnöm). De még testileg is sokkal több nyavalyám volt.

A she.hu azért nem egy tudományos forrás azért, de reagálok rá: korábban sem mutogattam a derekam, most sem teszem, ahogy azzal is tisztában voltam, hogy az idősek miért élik meg olyan nehezen az elválást. Nekem is nehéz volt, megértettem őket.

A genetikai résszel nyilván nem vitázom, és sajnálom, hogy neked ilyen jutott, ez valóban igazságtalan. Azért az egészséges táplálkozás + mozgás ártani nem árt, meg a rendszeres orvosi ellenőrzés nyilván, ami kötelező. A nagyszüleidet nagyon sajnálom, bőven élhettek volna még és a rák a legszomorúbb genetikai teher, ami létezhet!