Mit tegyek, ha betegesen sajnálom a pénzt szórakozási eszközökre, cikkekre amelyekre igényem lenne?

Én is eléggé spórolós vagyok, de ilyen helyzetekben mindig fontolgatom azt, hogy a beruházás mennyibe fájna nekem és hogy mekkora jótéteményt kapnék cserébe.

PL. a tévé ügye: ha már 15 éve használsz egy tévét és élvezhetetlen a régi, akkor én pl. átgondolnám, hogy mennyire szolgálta meg a régi tévé az árát?

PL. annak idején 50000 Ft-ba került, akkor az azt jelenti, hogy havonta kevesebb, mint 300 ft-ba került nekem a tévé, az napi 10 ft-ál is kevesebb összeg. Vesd össze azzal, hogy ma mit kapsz 10 Ft-ért, és indjárt könnyebb lesz ez a beruházás.

Egy másik módja ennek, hogy kiszámolom, hogy mennyit kell érte dolgoznom, hogy megvegyem. PL. ha havi nettó 400e-et keresek, akkor ez azt jelenti, hogy az 50000-es tévéért 21 órát kell dolgoznom, azaz kevesebb, mint 3 munkanap alatt megvan az ára.

Én ezeket alkalmazom.

Ha ennyire sajnálod elkölteni rá a pénzt, miért nem keresel ingyenesen elvihető cuccokat? Vagy amit más már használt, az nem érdekel?

Pl.: TV-ket is lehet így kapni.

Ruházatnál pedig vannak olyan használt ruha boltok, ahol még vadonatúj cuccok is beszerezhetőek mérsékelt árakon.

"Ingyenesen elvihető az milyen lehet? xD"

Ilyen: [link]

"A használt dolgokkal azért nem vagyok jóban, mert már többször megszívtam, hogy vásároltam, és rossz lett, vagy hamar elromlott/tönkrement..."

Akkor nem tudsz jól választani.

Pl. én vettem a HÁDÁ-ban vadonatúj francia gyártású bakancsot, olyan 10 éve lehet, és még mindig használatos, pedig nem egy szezont kibírt. Igaz, nem ragasztott, hanem varrt, így nem engedi el magát a talp rész.

Válogatni is tudni kell. Csak mondom.

használt ruhát soha nem vennék netről, pl. a Háda nekem eléggé bejött.

Lehet, hogy hasonló árban van, mínt a thai vagy vietnámi gyártású fast fashion cuccok, de sokkal jobb minőségű évekig/évtizedekig használható cuccokat lehet találni ott.

Pl. a férjem munkahelyre hordott elegáns ingeit kivétel nélkül angol turiban szereztem be, hibátlan, újszerű állapotban, Jermyn street-i márkák 2000 Ft körül. Már kb. 5-6 éve hordja őket, és semmi bajuk, amikor az itthon vett 30000 Ft-os Hugo Boss ingnek 1 év után rojtosodik a mandzsettája.

Meg kell engedned magadnak, hogy pénzt költhess magadra. Fogalmam sincs, hogy ezt hogy lehet megtenni. Én pont az ellenkező véglet vagyok, mióta gyerekeim vannak (akiket egyedül nevelek) tényleg minden hónapban megélem, hogy "úristeeeeeeeeeeen, nem fogok tudni kaját venni, nem fogok tudni gyógyszert venni (ha kellene), nem fogok tudni rezsit fizetni" és MÉGIS elmentem és vettem egy 500 forintos cappuccino-t. Mert megérdemlem. :) Most már tényleg annyira drága a kaja, hogy ilyen luxust nem engedek meg magamnak, de azért élelmiszervásárláskor csak eljár a kezem... megveszek olyat, amire abszolút nincs pénz.

Szóval neked a másik irányból kéne megközelíteni, hogy "egyszer élek, tényleg szükségem van a tévére, nem a legdrágábbat fogom úgysem megvenni, de ha választok egyet, akkor örülni fogok neki és tök jó lesz, mert sokáig fogja bírni". Nehogy aztán úgy járj, hogy veszel egyet, aztán visszaviszed, mert nekikeseredsz, hogy nem érdemelted meg (nem jó, drága, felesleges, stb.).

És az is számít, hogy miben nőttél fel (jól éltetek, átlagosan, spórolósan) és hogy a családod most hogyan él (mit látsz, hogy szüleid, testvére(i)d hogy élnek).

Nálam az nyilván nehezítő tényező, hogy a szüleim és a testvéremék nagyon jó színvonalon élnek és így azt érzem, hogy nekem is jár a cappuccino (még ha nem is).