Hogyan oldjátok meg azokat a hétköznapi dolgokat, amiktől féltek, szorongtok?

Van egy lakótársam, akivel nem valami jó a kapcsolatunk vagy fogalmazhatnék úgy is akár, hogy nincsen köztünk semmilyen kapcsolat (nem ismerjük egymást, soha nem beszéltünk még egymással, sokáig nem köszönt, nem válaszolt nekem ha valamit mondtam neki stb.) és engem ez nagyon feszélyez. Az volt az első gondolatom, hogy biztosan nem kedvel, utál engem, mi rosszat tettem, mi velem a baj stb., hiába tudom, hogy nem feltétlenül ez van mögötte. Félek tőle, szorongással tölt el a jelenléte, így kerülöm a vele való találkozást is. Vannak jobb és rosszabb napok, valamikor ezt kevésbé érzem, valamikor jobban. Vannak napok amikor emiatt nem merek például kimenni a szobámból főzni, enni, kezet mosni, mosogatni stb., vagy már a hazafelé tartó után azon stresszelek, hogy vajon otthon lesz-e.

Alapból idegenektől nem szoktam félni (pl. utcán, buszon, boltban stb.), de mikor az albérletben vagyok ez az érzés már mindenre kihat és előfordul, hogy mondjuk nem merek elmenni a boltba, nehogy összefussak vele vagy valami más ismerőssel és hasonlók. Néha már az is feszélyez, ha mások látják, hogy mit veszek, holott alapból eszembe nem jutna ezen gondolkozni.

Szintén nehézséget jelent számomra a telefonálás, ezért amikor csak lehet kerülöm és próbálom más módon elintézni a dolgot. Viszont már a legjelentéktelenebb e-maileket is újra és újra átfutom, halasztom stb., mert félek a másik fél reakciójától. Valamikor nem is merem megnyitni az e-mail fiókom, mert nem akarom látni a választ.

Az egyetemi teendők is hasonlóképpen szorongást váltanak ki belőlem, az órák, a prezentációk, a csoportmunka, de már az egyszerű beadandók vagy tesztek is. Félek attól, hogy nem sikerül, hogy nem fog menni, nem értem, nem jut eszembe, nem sikerül a határidőre stb., folyton kattog az valamin az agyam, hogy most mit kell csinálni, mi lesz a következő és így tovább. Valamikor ez egész tűrhető, még pozitív élményem is van, míg volt olyan félévem mikor minden reggel hánytam az idegességtől egy adott órám előtt.

Sokszor a köszönéstől is félek, magázzam, tegezzem, köszönjek-e, ne köszönjek stb., borzasztó.

Szóval teljesen hétköznapi dolgok is problémát okoznak számomra, változó a hangulatom és így nagyon nehéz boldogulni. Arról nem is beszélve, hogy így sok mindent halogatok, akár egész napok mennek el vele vagy akár egyből kihúzom a listáról, inkább hagyjuk. Amiben tudok segítséget kérni abban kérek (pl. ciki vagy nem ciki, de meg szoktam kérni a szüleimet, hogy kérjenek nekem időpontot orvoshoz, ha kell), de valamit muszáj nekem intéznem és nyilván én is tudom, hogy alapvetően erre kellene törekednem, hogy mindent meg tudjak oldani magam. Nektek (akiknek szintén van hasonló problémátok) mi erre a megoldási stratégiátok, hogyan vészelitek át ezeket a napokat, mivel motiváljátok magatokat, hogyan lendültök túl rajta stb.? Légyszi ne olyan válaszokat írjatok, hogy fordulj szakemberhez stb., mert hosszú távon az a megoldás, de nekem holnap vagy holnapután is ugyanúgy kell funkcionálnom mint bárki másnak, meg kell oldanom ezeket és ehhez keresek valamilyen megoldást.