Hogyan tudnám megállapítani magamról, hogy aspergeres vagyok-e?

Nem, nem vagyok az anyád! Minden jóindulatot megadtam ennek a 'barátnak' évekig, szülei szervezték neki a talikat velem, vagy én, mert annyit sem tett, hogy megkeressen ő engem, ugynakkor panaszkodik, hogy egyedül van, ennek ellenére neten beszélget messzi emberekkel...

Emberünknek éveken át barátságban próbálom tanítani a normákat, ismerem általa a 'betegséget'. Az jó, ha te igényled, a helyes viselkedésmód elsajátítását, nála 1,5 perc beszélgetésig tudom elérni, hogy ne ordítva mondja el mondandóját, és állandóan szólni kell neki(nem süket)

Vendégségben séta után hazaérünk, belép az ajtón, mi az első?

Kinyitja a hűtőajtót, vendégként, hogy mi van enni?!

Nem veszi észre magát, hogy nála vendégségben időt szakítok rá, de az evésen kívül fel sem kel a gépe elől, pedig folyamat nyaggatom, h nem azért vagyok ott, h nézzem, ahogy gépezik, meg ráférne rá is egy kis séta.

Ez, amit én tapasztalok szerintem nem betegség, de küldj egy hatástanulmányt, hogy bunkónak, nemtörődömnek, figyelmetlennek lenni betegségnek számít. A tikkelés tényleg betegség, ők önkéntelenül káromkodnak, beszélnek félre, egy értelmes ember meg tudja különböztetni ki az, aki beteg, és ki az aki a ösztönember, önző, konok és csak magával törődik... Ez a beteg ember, akit leírtam ilyen, adj valami tanácsot! Már vagy 10 éve ismerem, kiismertem, nem változik, mohó, és pár ritka alkalmat leszámítva pofátlanul önzően viselkedik.

Ha ilyen jól ismered ezt a jelenséget, okíts ki miként kellene vele viselkedni?!

Lényegében úgy viselkedik, mint bármelyik nagyotmondó, hazudozó ember, aki egy szöget nem képes beverni, de kioktat róla hogyan csináljam.Nyavajog a bajai miatt, segítenék neki benne, nem lenne egyedül hagyva, de mégis a könnyebb utat válaszja.

Lényegében, mint egy alkoholista függő(nem az)... aki nagyszájú, mindenhez ért papíron, de a saját életén látszik, hogy egy élősködő. Pont mint egy alkesz apa egy családban, leljasult emberszerű, gondolavilágában élő valami.

Mint egy drogos, aki mutogat valami elképzelt, vélt/valós dologra a múltból, amin nem akar változtatni, mert kényelmes neki és rá tudja fogni minden baját. Egy emberi szélsőség.

Durvának tűnhet a fogalmazásom, de segíteni szeretnék neki, mert rendes ember alapjáraton, csak néha eltörik benne valami, és észérvekre nem reagálva folytatja tovább, aztán kifogásokat gyárt.

Szerintem fontos kivizsgálni. Akkor lehet ezen változtatni, készséget fejleszteni.

De azt el kell fogadni, hogy ez nem simán bunkóság. Lehet persze valaki ettől függetlenül az is. Inkább készseghiány és sok más együtt, amit a legjobb terápiával sem lehet teljesen megszüntetni . Aki aspergeres, az is marad, dé jobban működő szint elérhető.

Valakinek tényleges motivációja fejlődni, nem illetlennek lenni (de gyakran azt sem tudja mi az és mi nem az). Nem szándékosan bunkó, hisz fel sem ismeri ezt.

Nem jó egy kalap alá venni mindenkit. Sokan küzdenek, de nincs tanítójuk mert csak lehülyézik, bunkózzák, csodabogarazzák. Ehhez szakember kell, egyéni és/vagy csoportos fejlesztés.

Nem mindenkinek takarózni, mentegetőzni kell a diag. De mentség is lehet, ha más nem érti mi a baj vele. Az a másik (pl családtag) is edukálódhat, ha van diag. Azért hogy értse a másik problémáit.

Aspergeresnek azt mindani, h legyen olyan, mint aki nem az, az olyan mintha sántát szólítanánk fel, hogy ne legyen az.

Ne törődj a negatív kommentekkel. Ezt nehéz, ha nem lehetetlen megértenie annak, aki nem aspergeres, legalább minimális szinten.

A bunkóság meg nem egyenlő az aspergerrel, akinek simán bunkó ismerőse van, a tévesen reagál itt, mert ő nem aspergerről, hanem valami másról beszél.