Hogy küzdjem le a magányt ha nem számíthatok senkire?
Nővéremmel lakok, apám aki egy alkoholista nyugdíjas fizeti neki az albérletet, de teljesen leépíti az önbizalmam, önbecsülésem, állandóan megjegyzéseket tesz a belsőmre külsőmre, sosem támogat. Senkivel sem tudom megbeszélni a problémáimat, örömömet. A barátom nem foglalkozik velem, heti egyszer elővesz. Barátnőim a suliból vannak, de ők elvannak a pasijukkal.
Teljesen egyedül érzem magam és depresszióba estem, mert akármi történik velem senkit nem érdekel.
19/L
Alkoholista apa, elvált szülők, suliban megkeserítette élet, öngyilkosság gondolata, 1 barát maximum...
Nekem is ilyen volt a fiatalkorom! Mégis, itt vagyok 30 évesen! Pedig a szüleim, nagyszüleim szép sorjában meghaltak 17 éves koromtól kezdve két évvel ezelőttig...
Hogyan éltem túl ezt a kalap ürülék életemet? A sporttal! 17 éves korom óta futok, konditerembe járok! A sport átsegített minden gondomon! A mai napig ezért élek!
Ráadásul, több barátot is a konditerem által ismertem meg!
Neked is kéne valamilyen hobbi! Akár járj el futni vagy valami! Ne ülj folyton otthon!
Apád fizeti az albérleted, de azt mondod nem támogat.
Hát ez mi ha nem segítség?
ELvagy te hülyülve saját magadtól.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!