Soha nem fogok tudni társas életét élni?

Engem borzasztóan leterhel ha a szabad időmben emberekkel kell lennem. Ha valaki át jön hozzám egy órára, utána olyan vagyok, mint ha maratont futottam volna. Az egy óra alatt végig fesznegek és nyomaszt az egész helyzet. Utána meg fáradt vagyok fizikálisan is és mentálisan is. Van kb. másfél darab barátom, de velük is nehézen tudok normális kapcsolatot fenntartani.

Érdekesmód a munkahelyemen nem okoz problémát, hogy emberek vesznek körbe, de ahogy ott végzek, nem akarok senkit hallani, látni magam mellett.

Nyilván tudom, hogy ez nem normális és így nehéz leélni egy életet, mert mindent egyedül kell irányítanom és intéznem. Emellett ha nagy baj van, akkor is egyedül kell boldogulnom. De nem tudom, hogy hogyan lehetne ezen változtatni.

26/L