Soha nem fogok tudni társas életét élni?
Engem borzasztóan leterhel ha a szabad időmben emberekkel kell lennem. Ha valaki át jön hozzám egy órára, utána olyan vagyok, mint ha maratont futottam volna. Az egy óra alatt végig fesznegek és nyomaszt az egész helyzet. Utána meg fáradt vagyok fizikálisan is és mentálisan is. Van kb. másfél darab barátom, de velük is nehézen tudok normális kapcsolatot fenntartani.
Érdekesmód a munkahelyemen nem okoz problémát, hogy emberek vesznek körbe, de ahogy ott végzek, nem akarok senkit hallani, látni magam mellett.
Nyilván tudom, hogy ez nem normális és így nehéz leélni egy életet, mert mindent egyedül kell irányítanom és intéznem. Emellett ha nagy baj van, akkor is egyedül kell boldogulnom. De nem tudom, hogy hogyan lehetne ezen változtatni.
26/L
Az aktuális pároddal is ugyanígy érzel?
Nálam pl. ugyanez volt, nem tudtam vele se hosszabb távon társalogni, hiába szerettem nagyon. Hamar olyan lettem, mint ahogy fogalmaztad a maratonfutással...
Nagyon aranyos volt, aki lepontozgatta azok válaszait, akik hasonló cipőben járnak. Csak sajnos ez egy olyan helyzet, amivel nem tudunk mit kezdeni. Én is minden erőmmel azon lennék, hogy szocializálódjak, de nem megy. Az emberek is megérzik, hogy szar a társaságunk.
#4 voltam
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!