Agressziv kényszer gondolatok szülés után? Főleg mikor fáradt vagyok.

a kialvatlanság teszi. én nem vagyok kismama,de több nőnél láttam ezt. megborul az agy kémiája. a kimerültség okozza, plusz gondolom szoptatsz, két gyereket és háztartást plusz férjedet is gondolom ellátod. ez nagyo megterhelő. vkitől akiben megbízol kérj olyan segítséget, hogy legalább heti egyszer tudj aludni minimum 6 de inkább 8órát. és magnéziumot is szedhetsz, de ezt orvossal egyeztess miket lehet szedni ilyenkor. két kisgyerekkel is kell mozogni, ők is lefáradnak és jobban kezelhetőek lesznek, te is fel tudsz töltődni picit a napon. most szép tavaszi napok lesznek. ha van nagyszülő akkor jöjjön át és legalább fél napokat magaddal foglalkozz, nézz egy kedvenc részt a soridból, de a legjobb lenne ha megtanulnál meditálni és akkor fél óra alatt is tudnál pihenni. a baby blues normális, de egy pszichológushoz elmehetsz, nem kell nekik mindent tudniuk.de tanácsokat tudnak mondani. a legjobb amit tehetsz, hogy a két gyereket egymás után altatod és akkor lesz két órád ledölni pihenni. és ilyenkor ne netezz! az éberré tesz. kamilla tea és fekvés.plusz amikor ébren vagytok hallgassd a kedvenc zenéidet, engem mindig feltölt energiával és közben tudsz tenni -venni.kitartást.

Mint írod ezek kényszergondolatok, ez valószínűleg obszesszív-kompulzív zavar lesz, ami viszont nagyon jól kezelhető terápiával. Nyugodtan fordulj szakemberhez, és beszélj bátran a problémádról, nem lesz semmilyen hátrányos következménye nyugi, már találkoztak ilyennel. Ők tudják a legjobban, hogy ezek random ijesztő gondolatok és nem szándék.

Bár tanácsot nem tudok és nem is szeretnék adni, leírom a történetemet. Kérlek, ne ítéld el magad. Nekem 2 gyermekem van, már 10 éven felüliek. Az első születése után egy olyan házban éltünk a 3. emeleten, ahol nem volt lift, és több alkalommal is befészkelte magát a fejembe az a gondolatkép, ahogyan megcsúszik a kezem és leejtem a gyermekemet. Persze soha nem tettem volna ilyet, imádtam őt, ahogyan most is. A gondolat után bűntudatot és szégyent éreztem. Pár évvel később depresszióval diagnosztozáltak, és jelezték, hogy kezeletlen szülés utáni depresszióból alakulhatott ki. Én is boldog anyukának éreztem magam, nem gondoltam, hogy depressziós lennék. Bár a nehézségeket jól vettem, a gyerekvállalás körülményei nem voltak éppen ideálisak. Az én történetemről még annyit, hogy a kapott gyógyszereket az első pár darab bevétele után végül nem szedtem. Kábult voltam, és üresnek éreztem magam tőle, így arra jutottam, hogy bárhogyan is, de megküzdök az érzéseimmel és az életemmel. A "depressziós" címkét nehéz viselni, és egy életen keresztül végigkövet, ezt én nem szerettem volna. Én pszichoterápiára mentem (kb 4 évvel az első szülés után), és azóta is figyelek nagyon magamra, és az első jelnél cselekszem. Ami nekem segít: friss levegő, egészséges táplálkozás, elegendő alvás, testmozgás és az emberekkel való minőségi kapcsolattartás. Szülés után fontos, hogy kérjük és fogadjuk is el a segítséget. Kitartást és szép életet kívánok neked!