Miért ne tegyem meg ha nekem úgy a legjobb?

Ők meg azt mondják, hogy az az önző, aki öngyilkosságon töri a fejét, kedves 2-es.

A helyzet az, hogy ilyen gondolatokkal nem a gyakorikerdeseken kellene az olyanoknak írogatni, akik simán személyiségzavarnak hiszi a bipoláris zavart. Mind a ketten tudjuk, hogy semmi másért nem írtad ezt ide nekünk, csak azért, a többi depressziós ember leírja neked, hogy az élet bizony rettentő, az öngyilkosságal való kacérkodás pedig okes.

A valóság viszont az, hogy nem oké. És egyetlen ilyen kérdésre sem lehet más választ adni, csak azt, hogy azonnal kérj segítséget, a tudat ilyenkor szűkült, nem biztos, hogy sikerül a tiszta gondolkodás. Nem akarlak sem megbántani, sem azt a látszatot kelteni, hogy rendben van ez így.

Egyébként meg nem olyan könnyű meghalni, ezt jobb, ha tudod. Én is éltem pár évet így amúgy, minden nap minden percében az járt a fejemben, hogy csak egy döntés, és vége az egész szenvedésnek. Immár 2 éve vége valóban, már ami azokat a gondolatokat illeti. De tudod, én ahányszor intenzívebben jöttek a szuicid gondolatok, és ahányszor úgy éreztem pár percnél tovább, hogy nem biztos, hogy fogok tudni magamra vigyázni, én bizony mentem a kórházba. Annyi önreflexió maradjon, bármennyire is szar a helyzet