,,Szakítottam" a legjobb barátnőmmel és hiányzik, mit csináljak hogy túl tegyem magam rajta?

Sziasztok! Húúú....hol is kezdjem? Kaptok egy kis előzményt hogy összetudjátok rakni a képet ;) Szóval, hatodikban érkeztem a sulijukba és így osztálytársak lettünk és egyben legjobb barátnők is. Ezalatt azt kell érteni hogy mindent együtt csináltunk. Együtt baromkodtunk, sírtunk, nevettünk, ott voltunk egymás mellett, kiálltunk egymásért, titkokat mondtunk el egymásnak, millió fotó...szóval amiket általában a "legjobb barátnő" fogalom takar. Így ment ez 3 (és fél évig, a fél évet mindjárt kifejtem) évig míg ki nem jártuk az általánost aztán elkezdődött a gimi. Na igen, a gimi. Mind a ketten máshova járunk gimibe és sajnos messze is kerültünk egymástól ami azt jelenti hogy kb. 2 havonta ha tudtunk találkozni (külföldön tanulok). Na és itt fejtem ki a fentebb írt félévet. A 9. félévéig nem történt semmi, szóval ugyanúgy voltunk mint azelőtt, probléma mentesen létezett a kapcsolatunk. Majd a karantén után hogy kinyitottak az iskolák, valami megváltozott és sajnos negatív irányba. Szép lassan kezdte lemondogatni a beszélgetéseinket mondván valami van a koliban vagy esetleg fáradt. Aztán már ott tartottunk a végén hogy nem is beszéltünk, hiába kerestem, csak akkor ha valami baja volt. Majd elkezdődött a nyáriszünet és az a maradék szabadideje is tele lett programokkal a pasijával, tesójával, otthoni barátaival stb. Egyszóval mindig lemondta a beszélgetéseinket. Aztán egy fél hónappal ezelőtt történt egy olyan eset ami miatt végleg betelt nálam a pohár. Megbeszéltük hogy vasárnap beszélünk. Majd írja nekem hogy bocsi ma nem tudunk mert előző nap történt valami ami miatt most egy másik barátnőjével kell beszélnie. Nem először történik hogy helyettem egy másik barátnőjével beszélget. És ott mondtam neki hogy oké, de nem tudnánk ettől függetlenül beszélni, mert egy nap 24 órából áll és nem tudom elhinni hogy abból a 24 órából legalább egyet ne tudna rám szánni. Azt írta nem rég ért haza és hogy most pihen. És itt éreztem azt hogy elegem van. De rohadtul. Összevesztünk és azt írta hogy egyszerűen nem tudom elviselni hogy mellettem ott van még a barátja és a másik barátnője és hogy velük is foglalkoznia kell. Én írtam hogy tudja nagyon jól hogy SOHA nem sajátítanám ki és hogy örülök hogy vannak rajtam kívül is barátai mert nekem is vannak. Az a bajom hogy mindig lemondja a hívásokat vagy átrak és helyettem mást hív fel. Úgy éreztem hogy csak kihasznál. És nem akartam ezt tovább folytatni, nem akartam magamból századjára is hülyét csinálni. Így azt mondtam hogy én itt végeztem és hogy nem akarok vele többet beszélni. Ez történt egy 20 nappal ezelőtt. És hiányzik. Tudni kell rólam hogy egy vicces, örömteli, mosolygós lány vagyok de ugyanakkor komoly is tudok lenni ha a szituáció megkívánja. Nem hanyagolom el a régi barátaimat az újak mellett és lehet rám számítani. Nagyon sokszor adtam a legjobb barátnőmnek is tanácsokat, ha úgy vesszük akkor a fiújával is én "hoztam össze". Engem egy könnyen nem lehet megbántani, de azért van az a határ aminél engem is kilehet hozni a sodromból. A lényeg az hogy az utóbbi fél évben nagyon sokat veszekedtünk mert nem volt rám ideje. 13-án megyek haza nyáriszünetre és azt terveztük hogy végig együtt leszünk és egy csomó tervünk volt. És most hogy nézegettem a sok képünket, nagyon hiányzik. Ő azóta se írt én pedig nem is fogok ráírni mert már nem akarok olyannak tűnni akit mindig meg lehet bántani mert úgy is megbocsát. Szóval....hogyan lépjek túl rajta? Akik elvesztették szintén hasonló okokból a legjobb barátjukat, ők hogyan tudták magukat túltenni? Bocsánat ha hosszú lett, de ha elolvassátok akkor tényleg köszönöm!

Egy szomorú 16/L