Pánikbetegség és hipochondria. Állandó szorongás és halálfélelem leküzdése?
Január elején történt hogy pánikrohamom volt és ügyeleten kötöttünk ki. Volt EKG és ott mindent jónak találtak. Mondták hogy pánikbeteg vagyok, és ez kialakulhatott energiaital fogyasztás miatt, nem rendes étrend és alvás miatt (téli szünet alatt eléggé felborult ez az egész). Voltam vérvételen is, ott majdnem minden oké volt pár vitaminhiányon kívül és a mellékvesémmel lehetett egy kis gond, de mondták hogy ez a nem megfelelő étrend oka. Azóta nagyon figyelek az étrendemre, próbálok sok jót enni (elég soványka vagyok), soha többé semmi féle energiaital!! Vitaminokat szedek reggel és este is. Az első pánikroham után nem mertem sehol sem egyedül lenni. Azutáni napokban szúrt a szívem és a bal karom is fájt. Doki elküldött minket kardiológushoz és végre valahára 2 hét múlva tudunk menni. Bár szerintem nagyon kevés az esélye, hogy találnak valamit. Közben elkezdtem járni pszichológushoz is. Citromfű teát szoktam inni reggel és este.
Ezek után igazából tök jól elvoltam, a suli elszokta terelni a figyelmemet arról hogy ez az egész megtörtént. De mostanában sajnos nem így van. Állandóan rossz közérzetem és halálfélelmem van. Betegesen elkezdtem magamat figyelni, ha bármim fáj utána nézek (amit tudom hogy nem szabadna!!) és beparázok hogy valami komoly betegségem van. Minden héten járok le dokihoz, mert mindig van valami. Ha elmodja nekem hogy makk egészséges vagyok akkor megnyugszok. De ez is max 2 napig tart és kezdődik újra az egész. Nem kérdés, hipochonder vagyok. Ma reggel úgy keltem hogy kiugrik a szívem a helyéről és szédültem is. Ettől is nagyon beparáztam. Rettegek a szívbetegségektől, a ráktól és egyéb komoly betegségektől. A körülöttem lévő embereket már teljesen kikészítettem. Tudom hogy nem jó, ha minden áldott percben szorongok ez miatt, mert sokkal jobban bevonzom azt amitől félek. Tisztában vagyok vele hogy ez mind az agyban dől el. De nem tudom csillapítani, egyszerűen nem megy. Minden áldott nap szorongok és hozzá társul halálfélelem is. Úgy érzem meg fogok őrülni. Sokan mondták hogy keressek egy hobbit, az talán lefoglal. Egyenlőre még semmit sem találtam.
Van valakinek bármi ötlete?
Hogyan tudnék ebből az ördögi körből végleg kiszabadulni és mennyi ideig tartana?
Ha valakivel hasonló történt, te hogy élted át?
Nagyon jó lenne egy olyannal beszélni aki hasonló sorsa jutott mint én, segítene!! (egy kis beszélgetés után talán megadnám a messengeremet vagy az instámat is, ha úgy van!!)
ui: nagyon fiatal lány vagyok
válasza:Én arra gondolnék a helyedben, hogy ilyen nagyon fiatalon nem igazán van lehetősége a bebeszélt betegségeknek, és hogy 2 nap alatt nem tud kialakulni semmi, ha előző vizsgálatnál minden tökéletes volt.
És ha meg kell halni, úgyis meghalsz, sajnos senki sem tudhatja, hogy mennyi van még hátra. Nem csak betegségbe lehet meghalni, akármi más is jöhet hirtelen, váratlanul. Ennyi erővel akkor azon is állandóan stresszelni lehetne, hogy mikor, miben halunk meg, nehogy elüssön az autó, vagy nehogy a fejünkre essen valami és még sorolhatnánk.
Van egy bölcs mondás: Ha állandóan magunkkal és a bajainkkal foglalkozunk, nem látjuk meg magunk körül a jó dolgokat és elmegy mellettünk az élet.
Egyszer csak azt veszed majd észre, hogy 40 éves vagy és az egész idő arra ment el, hogy pánikoltál, nehogy meghalj.
Az a baj, hogy túl sokat foglalkozol magaddal. Mindig azok depressziósak és pánikbetegek, akiknek sok ideje van magukra és nem másokkal törődnek.
Koncentrálj másokra, segíts az embereknek, családodnak és el fog múlni ez a "betegség". Már azzal is segítesz a környezetednek, hogy nem gyötröd őket a nem létező betegségeiddel. Nekem is voltak pánikrohamaim, főleg amikor súlyos vérszegény voltam, naponta kétszer jött rám, de aztán megtanultam kezelni.
Ha csak magaddal vagy elfoglalva, talán még a szerelem is elmegy majd melletted észrevétlenül.
Nem voltál Covidos vagy kaptál oltást?
Olvastam, hogy a vírus és az oltás is előhozhat ilyen pszichés problémákat, pánikrohamokat.
És utóiratnak: Nekem nagyon sok valós betegségem volt az életem során, rákos is voltam, és mégis itt vagyok, nem pánikoltam be soha, és örömöm se nagyon van az életben, ráadásul még édesanyám is itt hagyott, a mennybe költözött néhány hónapja. Nincs senkim, egyedül vagyok, a súlyos betegségem alatt is magamra voltam hagyva, és mégse pánikoltam.
Remélem segített valamennyit az Írásom.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!