Egy mentálisan teljesen egészséges embernek hogy lehetne szemléltetni, hogy milyen a nagyon durva klinikai depresszió?

Most nincs türelmem végigolvasni. Nem nagyon lehet máshogy szemlélteni, mint hogy van egy NAGYON csúnya betegséged és emiatt nagyon rosszul vagy, nagyon fáj mindened. Csak nem testileg fáj, hanem lelkileg. De megsúgom, nem fogják megérteni.

Antidepiből van egy csomó fajta (MAOI, triciklikus, tetraciklikus, SSRI, SNRI, atipikus). Én most a hetediknél tartok. Volt olyan, amitől hülye voltam, volt olyan, amitől a szorongásom lett rossz, stb. stb. stb. A hatodik nagyon jól bevált, de csak egy fél évig. Ma vettem be a hetedik fajtából az első szemet, jó kis hányingerem van tőle és ki tudja, még mi jön. De ha meg sem próbálod... NEM SZABAD hamar feladni. Ami nem jó, azt abba kell hagyni és jöhet a következő. Az a fél év, amíg jól voltam, egyszerűen minden szenvedést megért.

Azt antidepresszánst nem szabad az első adag után feladni, mert rosszul vagy tőle. Az elején ez ilyen, mert annyira hozzászoktál az állapotodhoz, hogy már az a furcsa, amikor elkezd rendesen működni az agyad.

Az a titka, hogy csak alacsony adaggal szabad kezdeni, és hetente-kéthetente emelni rajta addig, amennyit a doki előírt. Így nem egy óriás ugrást kell megszoknia a szervezetednek, hanem szépen lassan, fokozatosan tudsz hozzászokni.

Én Paroxat 20mg-ot szedek. Negyed tabletta 3 hétig, fél tabletta 2 hétig, és most szedem az egészet két hete.

Az első héten nagyon idiótán voltam. Sokszor voltam vele úgy, hogy á nem, nem akarom, nem kell. Mintha ellekezett volna a testem, de rá kellett erőszakolni magam arra, hogy beszedjem, hagyni kellett neki időt, hogy hozzászokjak.

Utána a fél tablettára emelés már nem volt ennyire kellemetlen, itt csak inkább idegesebb voltam, de koncentrálni, aludni pl. már sokkal jobban tudtam. Itt már éreztem, hogy jelentősen jobban vagyok.

Az egész tablettán most a 2. hét végére érzem azt, hogy na igen, ez így normális. Úgy érzem, hogy sima lesz ez az egész. Kikúrálom magam, szépen fokozatosan leállok majd a gyógyszerrel, ha a doki azt mondja, és utána is simán menni fog minden. Néha még vannak rossz pillanatok, amikor vissza-vissza jön picit a depi, de már nem olyan vészes, és le tudom magam állítani.

Szóval kedves kérdező, ki kell tartani a gyógyszer mellett. Nekem is szorongásos depresszióm van, de tényleg segít. Eleinte nem jó, ezt nem tagadom, de ki kell bírni azt a pár hetet. Hidd el, utána rá sem fogsz magadra ismerni.

22

Én ilyen vagyok, mit gondolsz te, hogy úgy írják fel az orvosok, hogy nem segít semmit? Ennyire ne legyél már buta.

#24 Én nem személyeskedek te sem tegyél ilyet.

Azt azért remélem elhiszed nem non-profit módon működnek a gyógyszergyárak, ha nem a profitra gyúrnak keményen.

Nem az a céljuk, hogy lehetőleg minél gyorsabban teljesen meggyógyuljon a páciens, ha nem az, hogy mimnél többet költsön gyógyszerre.

Azon gondolkodtál-e , hogy a Nyugati akadémikus orvoslás alapvetően a tüneti kezeléseket végez. Nem holisztikus szemlélettel képzik az orvosokat. Ha nem a kémiai szerek alkalmazására főleg, hogy tüneti kezelést tudjanak végezni. Magyarul nem a kiváltó okot szüntetik meg, ha nem az ok által kiváltott tüneteket próbálják kezelni és ezért sok esetben nincs teljes javulás vagy csak időszakos eredményt tudnak elérni.

Ez is egy érdekes írás a témával kapcsolatba így a válaszom után: [link]