Ismétlődő depresszió miatt abba akarom hagyni az egyetemi tanulmányaimat, de a szüleim erőltetik. Mit tegyek, hogyan győzhetem meg őket, hogy ahogy érzek, az jogos, és nem lusta vagyok?

Az egyetemi tanulmányaim (biológia alapszak) végén járok, már csak egy félév, 13 kredit + szakdoga + nyelvvizsga + záróvizsga van hátra.

De kiégtem, alig tudok koncentrálni, nem érzek motivációt, rühellem azt, amit tanulok... És nem tudom leküzdeni ezt az érzést...

Ennek a hátterében az áll, hogy 5,5 évig tartott ezt a 3 éves alapszakot befejeznem, szóval nem túl jók a képességeim (annak ellenére, hogy 4-es, 5-ös jegyeim voltak, olykor egy-egy 2-es és 3-as is). Emellett még magasan funkcionáló autista is vagyok, amit orvos állapított meg még gyerekkoromban. Le vagyok százalékolva 40%-ra, de csak azért kaptam ennyit, mert felnőttként csak a szakértői bizottság vizsgálata után kerültem újra autizmus specialista pszichiáterhez (azelőtt, miután kimerültem a pszichiátriai gyerekkórház - ahol autizmus diagnosztikával is foglalkoznak - gondozásából, sima pszichiátriai szakrendelésre jártam, és nem volt ún. autonómia tesztem).

Otthon sosem vették igazán komolyan az autizmusomat.

Már nem tudunk fellebbezni, csak a szakértői vizsgálat után egy évvel kérhetek újabb ilyen vizsgálatot.

Megváltozott munkaképességűnek minősülök.

A kiégésnek van oka: az egészséges szaktársaimat dicsérték folyton... Ők milyen csodálatosak, tehetségesek, milyen jó meglátásaik vannak... Míg engem nevetség tárgyává tettek a többiek előtt, folyton kritizáltak (azt SE tudom), nekik segítettek bármiben, bárhányadik alkalommal, én meg mindennek nézzek utána, szakdolgozati témáknál is én nekem nagyon nehéz volt bármit is találnom, míg a nagyságos szaktársaim után szinte kapkodtak... És a szaktársaim meg nagyon lekezelően viselkedtek velem, úgy beszéltek, mint egy hülyegyerekkel... Talán emrt hozzájuk képest az is vagyok csak, egy hülye utolsó autista nímand...

Ha tudnátok, mennyit tanultam azért, hogy bizonyítsam, én is okos vagyok, sokszor nem is mertem elmenni, annyira féltem, meg tökéleteset akartam.. De a jó jegyeken kívül ennek semmi látszata nem volt, nem változott meg a hozzáállásuk.

Munkahelyekről is elutasítottak, kizárt, hogy autistaként mondjuk akár laboratóriumi asszisztensként dolgozzak (egy autistákat segítő alapítványon keresztül mint megváltozott munkaképességű, illetve anélkül is próbálkoztam. Utóbbi (két) esetben az állásinterjún "buktam el", eléggé látszik rajtam a dolog.) Bezzeg az egészséges szaktársaim ezen a téren is remekelnek...

Az egyetem otthagyása esetemben nem járna tandíj visszatérítéssel, mivel megváltozott munkaképességűnek minősülök.

Szüleim szerint csak nem akarom eléggé a dolgot, és mindig azzal jönnek, hogy ők mennyi mindent megtettek értem... De nem bírom tovább.

Mit tegyek?

28/L