Ezek mennyire normális gondolatok? Bárki hasonlóakkal...?

Ez csak egy szelete annak, ami lezajlik a fejemben, de számomra különösen ijesztően tud hatni.

Volt néhány napja az a tapolcai tragédia. Nem ismertem az áldozatokat, sosem jártam a helyszínen, semmi ilyesmi. Olvastam a híreket róla és egyszerűen elborzaszt, hogy milyen könnyen végeszakadhat egy életnek, akár korombeliekének is, teljesen hétköznapi szituációban is. Volt egy cikk, ahol elmagyarázták, hogy hogyan lehetett összetéveszteni a két lányt... abban volt egy olyan rész, ahol konkrétan a tragédia lefolyását taglalták. Normális ember nem gondol ebbe bele túlzottan, nem? Én viszont igen... Nem akarom, nagyon nem, mégis sokszor baleseteket, halálos (vagy majdnem halálos) kimenetelű dolgokat képzelek el, és esküszöm, nem akarom. Ez a hír-dolog csak egy példa volt. Valahányszor hasonló híreket olvasok, így belegondolok, elképzelem, mintha történne meg, milyen érzések játszódhatnak le... vagy akár csak elképzelem azt, ahogy előttem történne ez valakivel. Nyilván nem esnek jól ezek a gondolatok, mégis belemerülök, újra és újra lejátszódik, és még akkor is "látom" ezeket történni, ha megpróbálok valami másra fókuszálni. Időről időre, periodikusan hétköznapi szituációkba látok bele haláleseteket, például hogy vonat alá zuhanok, vagy valaki más, vagy ugyanez metróval, esetleg hogy a buszsofőr elbambul és elcsapja az út szélén sétáló gyalogost, hasonlók... iszonyatos, amikor a semmiből előjönnek az ilyen gondolatok és egy ideig (néhány nap) nem tudok megszabadulni tőlük. Kényszeresek. Van ezekben valami jól eső, abban, hogy nem tartom vissza az elmémet ezek elképzelésétől, mégis megesik, hogy könnyekben török ki, mert azért... elég élethű tud lenni a fantázia, meg a gondolatok, főleg, ha órákra belemerülök egy ilyen állapotba. Főleg akkor fordulnak elő, ha híreket olvasok/hallok, elég hallanom arról, hogy X. Y. felborult autóval és jönnek a véres gondolatok (nem tudom hogyan mondjam szebben 😅) akkor is, ha amúgy nem lett nagy baja a valóságban... Mint említettem, ez csak időszakos, általában nincs ilyesmi, leginkább akkor törnek ezek elő, ha olvasok/hallok valami olyanról, ami elindít valami ilyesmi gondolatot egy vizuális szinten is (hírek).

Félek, hogy bevonzhatom(?) az ilyen eseteket és amikor ezek a gondolatok aktívak, minden nehéz, elvégre mindenbe belelátom, hogy árthat (elcsaphat egy autó, a lábamra ejthetek egy kést szerencsétlenül, lövöldözésbe kezdhet valaki...).

Egy másik dolog, ami ugyan egész életemben velem volt, de szintén időről időre erősítődik majd gyengül az az, hogy úgy érzem, figyelnek... telefon kameráján keresztül, ablakon, vagy éppen "csak" látnak mindent amit a telefonomon csinálok, esetleg mikrofon van elrejtve a házban... Fb jelszavakat váltogatok... tudom, hogy ezek nem igazán reálisak, nagyon kicsi esély és senkinek nem lenne oka rá, de az érvek nem hatnak. Ha rettegek, akkor rettegek és ez van.

Ne haragudjatok, iszonyatosan összeszedetlen lett ez az egész meg valószínűleg hosszú is. Épp egy ilyen "rettegés-epizódban" vagyok és nem tudom összeszedni a gondolataimat sem. Vannak, amiket le sem mertem írni, mert innen törölni nem lehet kérdést és ki tudja, ki olvassa... talán valahol bejelentkezve maradtam, vagy ilyesmi.

19 vagyok, nem tudom, talán életkori hülyeség ez az egész.