Mit tegyek ha annyira utálok mindenkit hogy nem akarok kimenni már a házból sem, viszont már a családtagjaim is nagyon zavarnak?

Egy-két személy van akikkel jól érezném magam, csak folyton ezekkel a barátaimmal lennék és ki szeretnék zárni mindenki mást az életemből. Nem akarok párkapcsolatot sem, annyira utálok mindenkit és elveszett vagyok, nem tudom hogy s merre az életben, milyen az a munkahely ahol nem kell emberek közt lenni, mert nem bírnék elviselni senkit. Még tanulok de nehezemre esik bemenni a suliba, egyszerűen csak ne lássak embereket, mert undorom van mindenkitől. Régebb bántottak, legalábbis én mindent szívre vettem, nagyon érzékeny voltam, most meg nem tud semmi meghatni, nem tudnak megbántani mert nincsenek érzéseim. Közben meg depis is vagyok, minden nagyon kilátástalan, nem akarok élni, nem tetszik az elégnek a rendszere, világfájdalmam van. Mindent és mindenkit utálok, egyszerűen én képtelen vagyok erre az életre, véget akarok vetni neki. Jó ideig "álomvilágban" éltem, minden olyan szép volt, szerettem az embereket, úgy éreztem mindenki bír engem, aztán egyből rádöbbentem hogy nem is annyira mesés az élet mint gondoltam, elkezdtem sötéten látni a jövőt, mindennek elveszett az értelme. Azóta így érzek és nem tudom visszakapni azt az "álomvilágot" amiben éltem. Bár nem is akarnám, mert nagyon buta voltam akkor, de legalább egy kicsikét szeretném látni az élet értelmét. Annyira sötéten látom az életet, a jövőt hogy már az öngyilkosságot tervezgetem.