Ha elmondom a pszichiáternek hogy majdnem öngyilkos lettem kétszer is, akkor be fognak küldeni a zárt osztályra?

Nem. Ha mindenkit bezárnának, aki majdnem öngyilkos lett, akkor a fél világ a zárt osztályon lenne, de nincs annyi hely.

igen

mi lenne, ha nem gyógyszerekkel próbálnád élni az életedet, hanem kijelölni célokat és dolgozni a megvalósításukon? mindenki elfelejtette, milyen ha kajajeggyel kell sorbaállni a penészes kenyérért meg az avas zsírért, mindenki elfelejtette, milyen ha lőnek. mindenki szorong, hogy nem tiktok sztár, nem követik milliók, nem dúsgazdag, nem befolyásos. teremtsd meg a saját életedben azokat a dolgokat, amik boldoggá tesznek. nyiss új lapot. a gyógyszer nem megold, csak elnyújt folyamatokat. válts nézőpontot, merülj el az élet részleteiben, főzés, séta, valami kis diy, zene akármi. ha nem gázoltál halálra egy kismamát a zebrán, nem vétettél a társadalom ellen, akkor simán fel tudod magad még építeni, feltéve, ha 50 alatt vagy. fejleszd magad. az öngyilkosságba a gyávák menekülnek, leszámítva a krónikus betegséggel küzdőket, akiknek minden nap szenvedés, kiszolgáltatottak stb, nekik járjon az eutanázia joga. kétlem, hogy nálad végstádiumú rákról vagy agyérelmeszesedésről beszélhetünk. ha mégis, akkor vedd tárgytalannak az irományom és kitartást kívánok.

Nem fognak.Max.csak akkor,ha konkrétan mondjuk felvágod az ereid,vagy begyógyszerezed magad,de ezeket túléled.

Úgy add tudtára, hogy mondd el neki nyíltan, hogy tóneteid vannak a gyógyszerezés ellenére is, és az öngyilkos gondolatok sem ritkák. Javasolni fogja, hogy feküdj be a pszichiátriára, legalább is nagy valószínűséggel, de amíg nem konkrét öngyilkossági kísérlet után visznek be, nem fognak betuszkolni egy ilyen helyre. Kommunikálj az orvosoddal, és ha van, a pszichológusoddal is, ha tüneteid vannak, akár testi, akár pszichés, mondd el nekik, mert másképp nem fognak tudni segíteni. A pszichés betegségek esetén nehéz a gyógyszerezést eltalálni, mert nagyon elétrően működünk, és a betegség hatására is nagyon eltérő hormonális és pszichés változásokon esünk át.

jól van le lehet pontozni, toljad magadba a xanit, rivotrilt meg a seduxent, ragadj le a életeddel ott, ahol vagy, hárítsd a felelőséget a külvilágra, a szüleidre, az Orbánra, a bully osztálytársadra akit már 10 éve nem is láttál és szépen éld így az életed, 10 év múlva meg lepődj meg, hogy hoppá a májad meg a pajzsmirigyed szanaszét ment és a végén már egy csirkemellfilé krumplival fosást okoz. mindenki asszisztál ehhez a hisztihez, hihetetlen, a gyógyszergyáros meg issza a kubalibrét a jachtján és rajtad röhög, hogy ki vagy szolgáltatva az általa gyártott gyógyszereinek. szép világ, így megy már ez jó ideje.

szerintem ez már egy óriási dolog, hogy benned megfogalmazódott az igény a gyógyszermentes életre. persze vannak olyan állapotok, pl alváshiány, amire 1-2 hétre tényleg segít mondjuk a nyugtató, hogy eltudj aludni, de ezek a szerek mind nagyon addiktívek, és hiába van ráírva a papirjára, hogy csak átmenetileg szabad alkalmazni, a pszichiáter nem fogja leállítani, neki annál jobb, minél több receptet ír fel. olyat is lehet tenni, hogy kiváltod, de nem szeded be, figyeled magad és alkalmazkodsz a változásokhoz. nekem ugyan más betegség folytán, de ugyanúgy embertelen mennyiségű gyógyszert írtak fel, magamnak kellett kisilabizálni, hogy mennyi az a mérték ami nem okoz több kárt, mint hasznot. érdemes tudni, hogy az orvosok többsége pszichopata, a legkevesebb emberi érzés sincs bennük, számukra az ember csak egy tajszám, egy kód, és a legkisebb empátia jelét sem mutatják, ha mégis, sanszos, hogy megjátsszák.