Milyen súlyos ez az állapot? Orvoshoz kellene fordulnom?
25 éves férfi vagyok, és elég súlyos health anxiety-vel küzdök már régóta. Csak hogy egy pár példát említsek:
• Norton kút pumpálása közben rámfröccsent a víz, amit véletlenül sikerült felszippantanom. Egyből arra gondoltam, hogy a nyári melegben naegleria fowleri is lehet a vízben. Kb. egy hétig idegeskedtem emiatt.
• Mérgezéstől való állandó félelem: Ha olyasvalaki készíti az ételt, akivel nem egy háztartásban élek, nem merek belőle enni, inkább kidobom és éhezek. Étterembe nem is járok emiatt. Múltkor mikor gyorsétterembe kényszerültem, akkor is azon járt az agyam, hogy mi lesz ha E. coli fertőzött volt a hús.
• Kerti munkák végzése közben az járt a fejemben, hogy nem-e mászkált kóbor állat a telken amitől veszettséget kaphatok, ha esetleg a kezeimen lévő nyílt sebbe jut a vírus (a sok fertőtlenítőszertől előfordul, hogy szétmegy a bőr a kezemen.)
Gondolom egy normál ember számára a fentebb leírtak nevetséges dolgok, viszont én sajnos képes vagyok ilyeneken stresszelni.
Anno 2010 körül általános iskolásként voltam gyermekpszichiáternél, mivel erősen tikkeltem (szemforgatás, krákogás, nyaktekergetés) pedig semmiféle pszichés trauma, vagy ilyesfajta behatás nem ért. Erre 25 mg sertraline-t írtak fel nekem, de mivel édesanyám eléggé gyógyszerellenes, ki sem lett váltva.
Ez az egész 2015-ben kezdődött, amikor is meggyőződésem volt, hogy HIV fertőzést kaptam. Egy hónapig letargikus voltam csak feküdtem, egyre csak fogytam mivel az idegtől étvágyam sem volt. Ekkor mentem el TB alapú pszicháterhez, aki enyhe depressziót állapított meg és 0.25 mg alprazolamot írt fel. Valamilyen szakmát is ki akartam tanulni tehát jelentkeztem OKJ képzésre, de mikor beértem az intézménybe rosszullét fogott el. Ahogy teltek az órák úgy erősödött a rosszullét: szédülés, izzadás, magas pulzus. Idén Októberben a negyedik ilyen képzést hagytam ott az első nap után.
Amiket próbáltam: Természetes alapanyagú nyugtatók: Ezek kb. annyit értek mint a cukorka. Frontin: csak lenyugtatott és álmos lettem tőle, de a negatív gondolatok ugyanúgy jöttek. Még a gyógyszerszedéstől is tartok, pedig nem vagyok gyógyszerellenes, csak félek nem-e okoznak vese vagy májelégtelenséget stb. Idén nyáron gondoltam kipróbálom az orvosi marihuánát, hátha javít a hangulatomon. Sajnos nemhogy nem segített, hanem pánikroham szerű állapotot váltott ki, magas pulzussal 150 BPM. YouTuben Dr. Tracey Marks pszichiáter videóit néztem, de sajnos nem segített.
Jelenleg munkanélküli vagyok már három éve. Akkor is egy ismerős alkalmazott, hogy felvegye rám a támogatást.
Persze azóta jelentkeztem elég sok helyre, ahova fel is vettek volna. A telefonos beszélgetések után azonnal elfogott egyfajta idegesség, nem tudtam éjjel aludni, másnap nem mentem be interjúkra. Nem tudom mitől lehet ez a szorongás, irracionális félelem, ha zárt közösségben kell lennem, mivel tömegközlekedésen nincs semmilyen problémám. Néha még mindig előjön a tikkelés, leginkább krákogás formájában. Szeretnék már normális életet élni mint egy átlag ember, de nem tudom mihez kezdjek. A családom azt mondja, ne forduljak ezzel orvoshoz. Vidéki kisvárosban élek, az itteni ideggondozóban lehet vírushelyzet miatt nem is fogadnak senkit. Önköltséges magánellátás nálam szóba sem jöhet. Megyeszékhelyre bejárni egy komolyabb állami intézménybe szintén drága. Volt már valaki hasonló helyzetben? Ha igen, akkor megírnátok hogyan lehet ebből kigyógyulni?
Köszönöm, hogy elolvastad! Legyen szép napod! 🙌
Hipochonder vagy.
Bár nem tudom hogy a tökömbe függ össze az öngyilkosság azzal,hogy attól félsz valami bajod lesz.
Szakember tud rajtad segíteni hiába van az valami oknál fogva nálad kizárva.
De..haver,ha nincs bajod ne pánikolj.Gond megoldva.Ne fossá',az ördögnek se kell akárki.
Mintha csak magamat olvasnám.
Hasonló dolgokon megyek át én is.
Leírom nálam hogyan fejlődött idáig a betegség.
-Azt hiszem a gimiben kezdődött,akkor ahová jártam egy diák elkapta a sárgaságot a sulinkban és én elkezdtem akkor nagyon sokat kezet mosni,mert féltem,hogy elkapom és kórházba kerülök.
-Egyetemen olyan biológia szakra mentem,ahol voltak laboros kísérletek.
Ott folyton attól féltem,hogy valamilyen mérgező vagy maró anyag a kezemre kerül.
-Nem szeretek semmilyen nyilvános helyen enni,mert ki tudja ki nyúlt hozzá,de általában semmit nem veszek a számba kézmosás nélkül.
-10 évig rendszeresen sportoltam,de 1 éve abba hagytam.A szexuális dolgoktól eléggé félek,hogy elkapok valamilyen nemi betegséget,nemfeltétlen a HIV vírust,de úgy bármit.
A covid után nem sokkal elkezdtem elég durván sokat kezet mosni,és teljesen nekem is berepedezett a kezem.
Emiatt abbahagytam az edzést is.Mert annyira húzódik folyton.
Aztán már nem a covidtól,hanem a tetanusztól kezdtem el félni,annyira rettegtem tőle,hogy a házi orvostól kértem is egy emlékeztető oltást,ami 10 évente javasolt.
Aztán a legvégső félelem nálam is a veszettség.
Mivel gyakran berepedezik a kezem,félek,hogy valami megfogok kint a szabadban.
Mivel nem egyedül élek,így hiába takarítok,a villanykapcsolókat kilicseket ásványvizes flakonnal kapcsolom le-fel.
Ráadásul a padlásunkon van valamilyen állat,talán egér,mert folyton hallom,hogy kapar,és attól félek,hogy a netkábeles furaton keresztül rám mászik este,vagy a nyálát rám csorgatja.
Próbálom leküzdeni ezeket,de baromi nehéz.
Én is elég tanácstalan vagyok.
Egyébként nekem szociális fóbia és generalizált szorongás van diagnosztizálva,amikor ez a kézmosási mánia ilyen szintre fejlődött elkezdtem gondolni,hogy most ez OCD-e vagy sem.
Régen voltak olyan dolgok,hogy többször visszamentem megnézni,hogy elzártam-e a csapot,vagy bezártam-e az ajtót.
De már nem vagyok benne biztos,hogy ez csak szimplán kényszerbetegség.
Én úgy mondanám,hogy "mindentől félek".
És ez most hatalmasodott el rajtam az utóbbi hónapokban.
Suerintem az aggasztóbb dolog a szociális érintkezéstől való félelmed bárhogy is hívják ezt a betegséget. Úgy néz ki hogy a betegségtől való félelmed mellett kialakult egy másik fajta pszichés betegség is. Azért aggasztóbb az szerintem mert megakadályozza hogy éld az életed.
A családod miért nem akarja higy orvoshoz fordulj? Terápia kellene neked és gyógyszer. Felnőtt ember vagy. Élned, dolgoznod kellene de ez a betegség megakadályoz benne. Mindezt úgy higy szerintem így elsőre egyáltalán nem vagy buta, akarsz is fejlődni csak nem tudsz. Szerintem a családodnak a gyógyulásodat kellene támogatni. Meg kellene érteniük hogy vannak helyzetek amikor igenis kell pszichológus és gyógyszer. Ez ilyen helyzet.
Ha nincs pénzed fizetősbe menj ingyenessre. De mindenféleképpen menj orvoshoz ezzel. Elrepul az értékes életed egy pillanat alatt. Inkább gyógyszerrel élj jobb életet mint bennt a házban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!