Aki nagyon súlyosan számítógépes játékfüggő volt tinédzserként, melyre hosszú évek rámentek, az jobban teszi, ha felnőttként már "kitisztulva" inkább nem kezd el újra mértékkel játszani és más hobbit keres?
Nem értem, hogy miért nem tudom kontrollálni magam ezen a téren.
30 éves leszek, de még mindig magukba szippantanak ezek a lövöldözős játékok semmi idő alatt, és azt veszem észre 6-8 óra eltelt. Valahogy mondjuk maximum 2 óra az olyan kevésnek tűnik, hogy nem is látom értelmét.
Na de most megtudom tenni, hogy letörlöm, és rá sem nézek többet.
Nem is játszok, de ha 1-2 évben 1x valamit kipróbálok, akkor azt veszem észre, hogy ráment 2-3 napom, és le kell töröljem, mert észrevettem, hogy ez így nem lesz oké.
Ferjem is ilyen. Bar ne szültem volna neki gyereket.
Terhessegem alatt csak jatszott, babaval setalni se megy... hagyjuk inkabb.
Hazassagunk ra ment, most valunk eppen.
Sajnálom hármas, én tuti nem tennék ilyet, ha lenne családom.
Igazából én egyedülálló vagyok, nincs senkim most, ezért van igen sok szabadidőm, de hasznosabban szeretném tölteni, minthogy pötyögtetem a mobilt vagy az egeret kattogtatom.
De sajnos nekem ebben nincsenek határok (nem értem, hogy miért)... Annyi a hatalmas előnyöm, hogy fel tudom ismerni ha gond van, és radikálisan cselekszek, hogy megszüntessem a gondot. Pl. most egy egy ósdi 10 ezres számítógépet használok régóta, amin épphogy a böngésző elfut.
"nem tennék ilyet" - hát én nem állítanám ezt ilyen határozottan. És az is lehet, hogy 3as férje is azt mondogatta a haveroknak, hogy "áh, persze, azért a játék mellett szoktam időt fordítani a gyerekre is", és lehet komolyan is ogndolná. A függőség sajnos ilyen. No, nem mintha én nem tettem volna 360 órát egyetlen nyár alatt a Witcher 3-ba:D
Viszont ez alapigazság: A függőséget nem lehet gyógyítani, csak tünetmentes időszakokat lehet elérni. Pont úgy, ahogy a drog vagy az alkohol esetén, az egyetlen megoldás a teljes elszigetelődés, és akár egyetlen alkalom is képes visszarántani a legmélyebb helyzetbe. Nagyon kemény dolog, és jó, ha te felismered, hogy ilyen vagy, sokak még idáig sem jutnak el.
És amúgy az sincs kizárva, hog ykeresel valami másik hobbit és az szippant be ilyen szinten:D Nem ijeszgetni akarlak, de a függőség ilyen is tud lenni.
Megpróbálhatod korlátozni amúgy. Pl egy szülő-felügyeleti programmal, pl Kaspersky. Csak ne te add meg benne a jelszót, különben "na, most az egyszer" alapon mindig lekapcsolod:D Azzal beállíthatsz X képernyőidőt. Napi 2 óra nem sok, ha azt vesszük, hogy nincs párod, simán belefér. De tudod mi lenne jobb? Heti 14 óra. Ugyanaz? Nem:D Lehet, elmegy 2 napod a játékra, de akkor a héten 5 napig nem játszol.:D
Tuti kikapcsolnám a limitet, régen sokszor eljátszottam ezt.
Sajnos nincs korlát és határ nálam, ha játékról van szó. De meg tudom csinálni, hogy nem telepítek fel semmit és nincs gond.
Amíg párkapcsolatban voltam évekig, még egy aknakeresőt sem nyomtam be egyébként egész idő alatt....
Családom lenne én nem kockáztatnék ezzel, és jobban megbecsülném, csak most totál egyedül vagyok, szabad és bármit csinálhatok, jó lenne kikapcsolódni néha, az a baj, ha belekezdek nincs leállás :(
Azért mondom, hogy kérj meg mást, hogy írjon be egy jelszót. Így nem tudod kikapcsolni a limitet.
Okkké, mondjuk le tudod törölni a programot úgy ahogy van, az igaz:D
Jó, hogy van ennyi önuralmad amúgy.És elég szar, hogy az embernek van egy hobbija, de túltolja, úgyhogy jobb ha inkább egyáltalán nem tolja.
Hát igen, inkább ezért nem kezdek bele újra, mert megtehetném, hogy az összes szabadidőmet ezzel töltöm ki.
Pedig szerintem nagyon jó kikapcsolódás esténként, főleg aki introvertált.
De amit én csináltam, az nem hiányzik újra. Olyan voltam mint egy élőhalott, egésznap csak a gép előtt ültem.
És amúgy nem tudom más észrevette-e, de ha sokat játszik, a közérzete nagyon ótvar lesz, én szabályosan rosszul is szoktam lenni, ha mondjuk 6-7-8 órákat letolok napokig.
Amúgy megvan a vágyakozás a játszás iránt, de egyszerűen nem kezdek bele, és így megvan oldva a dolog.
Kamufüggőség.
Addig kell élvezni, amíg megteheted. Utána már csak a kesergés marad.
Mivel már tapasztaltad, hogy simán abba tudod hagyni, így mi gond lehetne?
Én is simán átjátszok egy napot, 11 órát gond nélkül.
Aztán lehet, hogy a következő héten nem lesz kedvem, energiám rá. A barátnőm sem tiltakozik.
Ő is elvan a saját dolgával.
Törődünk egymással annyit, amennyit kell.
Viszont egy Eve online-ba már nem kezdek bele.
Az sok időt elvisz és napi jelenlétet igényel, ha értelmesen akarja csinálni az ember.
Van olyan hetem is, amikor minden nap 1-2 óra játék belefér. De nem mindig.
Az online játékokba ezért sem mélyedek bele. A sandbox bármikor abbahagyható.
Hobbim van más is. Nem olcsóbb és időigényes is. Rákaptam a legózásra. Ez egy elég drága és helyigényes hobbi. Barátnőm annyira nem is díjazza, ha nagy készletet akarok venni.
Egy Sólyom van már a nappali asztalban, AT-AT az ablakba megy, a Titanic nagyon nem tetszett neki, de azt a lego szúrta el. Csillagrombolóról meg csak álmodozhatom. És akkor ezek csak a legnagyobb sima légók. Emellett van pár nagy technikem is. Meg pár kicsi is.
Ha gyérek lesz, akkor lego nem lesz. Szóval most ki tudom élni ezt a hajlamom. Meg a játékszenvedélyem is. Van PS5, high-end PC.
Amúgy is kell valami stressz levezető. Ez nekem tökéletes. Barátnőm meg megérti.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!