Beteges hipochondria, vagy normális aggodalom?

29 éves férfi vagyok, kb. 14 éves korom óta mindig "van valami bajom". Eddig lekopogom, ezekből semmi se lett. Se vastagbéldaganatom, se vérképzőszervi, se immunbetegséget nem diagnosztizáltak, pedig én 100% biztos voltam benne, hogy igenis az van, és már készültem a kezelésekre... Ezek kb pár hónapos periódusok voltak, de szinte minden évben volt valami, amik aztán ki lettek vizsgálva.

Ezekben az időszakokban teljesen ki vagyok. Fekszek egésznap, mentálisan tönkrevagyok, dolgozni sem tudok normális minőségben, még szerencse hogy a családban van lehetőségem erre, mert munkahelyről már kidobtak volna.

Heteket-hónapokat pazarlok el, mert ilyenkor nem tudom élni az életem.

Érdekes, hogy karácsony előtt jön mindig valami....

Jelenleg 2 hónapja jelent meg a szájpadlásomon egy mini dudor (nem fáj, nem vérzik), de hiába öblögettem, kezeltem, sehogysem tűnt el. Szerintem 1x1cm sincs, nem is változott a mérete, de eljött az idő, hogy kivizsgáltassam ennyi idő után, ezért holnap megyek szájsebészhez.

Már fogytam 3 kilót, mert az idegtől nem bírok enni és alig megy le valami a torkomon, nyugtatót szedek mint a cukrot. Aludni is nehéz.

Anno voltam pszichológusnál és pszichiáternél, de nem sokat segítettek.

Nem értem, más nem lenne berezelve ilyentől, én túlzom el ennyire? Ilyenkor azon gondolkodok más fiatalnak is lehet ilyen tünete, csak nem fújja fel ennyire? Azt se tudom hogyan megyek el holnap a rendelésre, mert kb. már nincs erő bennem, pedig sokat sportolok és egészségesen élek, de már azon jár az eszem hogy ez szájrák lesz, ezért nem tudom a mindennapi dolgomat végezni.

Mit tudok tenni, hogy jobb legyen és ne rettegjek ennyire, vagy mit csinálok rosszul?