Miért lesznek öngyilkosok az emberek, ha pl. a középkorban (meg bármikor a történelem során) sokkal rosszabb volt élni?

"Edd meg a spenótot, Pistike. Afrikában éhező gyerekek vannak."

Sajnos igaz, valahol Afikában egy kisgyerek összetenné a két kezét azért a tál spenótért.

De Pistike ettől függetlenül még utálja, illetve semmilyen befolyással nincs erre a kisgyerekre, ha ő megeszi vagy otthagyja.

A régi szenvedések sincsenek igazán kapcsolatban a mai problémákkal. Lehet, hogy Sándorka ükapja nagy szenvedéseken rágta át magát, attól még lehet a fiú lehangolt sokkal kisebb dolgok miatt is.

A depresszió meg teljesen más tészta - az sokszor irracionális, csak úgy van, hiába hepi minden.

4# Többen nem olyan érzékenyek, mint te... A háborús filmek rám sincsenek semmilyen hatással.

A 3-as válaszolónak igaza van. Annak tudata, hogy vannak helyek (pl. Afganisztán, Szomália), ahol a helyzet sok szempontból rosszabb, mint az európai országokban, az ég világon semmit sem fog változtatni egy öngyilkosságra készülő személy gondolkodásmódján. Ez egy beszűkült tudatállapot, ahol az illető már nem tudja reálisan felmérni a vele történteket, nem gondolkozik logikusan. Semmivel sem lesz neki attól jobb, hogy közlöd vele: "Ne legyél már ilyen. Sokkal jobb helyzetben vagy, mint azok emberek, akik Szomáliában éheznek és több családtagjukat elveszítették terrortámadásban. Örülnöd kellene, hogy itt élsz."

Ezzel csak rontasz a helyzeten, mivel lekicsinyíted az illető problémáit, és burkoltan célzol rá, hogy ő milyen gyenge és életképtelen.

Középkorban is voltak öngyilkosok. Csak róluk keveset tudunk mert az egyház kitagadta őket, nem kaptak rendes temetést sem, a család is félelmében megtagadta őket. Vagy pedig túl van romanticizálva úgymint "belehalt a bánatba" meg "levetette magát a toronyból".

Akkoriban is bőven akadt ember aki hatalmas szenvedésen ment át. Pl nők akiket bántalmaztak, házasságba kényszerítettek valami vén perverzzel, szülők akik a nagy gyermekhalandóság miatt több gyermeküket elvesztették, akkor is voltak homoszexuálisok, meg "boszorkánynak" címkézettek akik nem tudtak megbirkózni a mássággal.

Az egyházi és társadalmi nyomás miatt rettegtek az öngyilkosságtól és mégis sokan megtették!

Néha rosszabb lehet élni, igen. Bár ez inkább egyéni kilátástalanság.

Az ember ha pl gyerekként nem tanult, akkor mehet a gyárba 3 műszakba, havi 200-akért. Az albérlet valahol 100 ezrekbe kerül. Ha pedig valaki csöves lesz, hiába is menne el melózni, mert 1 hónap alatt annyit se keresne amiből kifutja egy új albérlet kaukcióval. Tehát ha valaki lecsúszik, az nem igen tudja össze szedni magát.

Az a lényeg kérdező hogy van aki nem fél a haláltól. Nem fél attól sem, hogy semmi sem lesz. Itt az életben van küzdelem (néha kilátástalan) és itt mindenért harcolni kell hogy kicsit is jobb legyen. A halál után meg lehet nincs semmi. Nem kell félni hogy az ember az utcára kerül télen, és nem kell robot módjára szenvedni éjjel-nappal a gyárban. Nem kell ez végtelen harc önmagammal sem, mert végül is utálom önmagam (amiért nem tudok változni) és utálom így ezt az életet is amit élek. Addig amíg van fedél a fejem felett nem leszek ugyan öngyilkos, de ha úgy adja az élet (és erre van esélyem) én már felkészültem rá. Számomra így félelmetesebb az élet - mint a halál.