Mit kezdjek ezzel a félelmemmel? Folyamatosan sírok. (éjszaka, egyedül sétálás törpeként)
Sziasztok!
Épp munkát keresek, de nem találok. Azaz találnék, de sehol nem tudok megmaradni. Ennek az az oka, hogy éjszaka kell mindenhova menni, és szó szerint rettegek az éjjel egyedül.
A félelmem oka 1. Rossz környék
2. Törpeség. Pontos paramétereket nem írnék, képzeljetek el a 11 éves gyereket, az vagyok én testileg. Egy átlag 11-12 éves. Egy 13 éves srác már erősebb, mint én.
Nagy célom, hoyg legyen valamim, amivel tudok menni és nem gyalog, vagyis motor, autó, bármi. De hát ezek is pénzbe kerülnek ugye, és amíg munka nincs, addig esélytelen.
A környéken nincs munka, mert a kisboltosok a gyerekeikre hagyják az állást, azaz meg se hirdetik. Városon belül, kicsit arrébb van, de az infrastrukrúta kegyetlen, de mégis csak a tömegközlekedésre hagyatkozhatok. Oszkárt néztem, az nincs.
Kaptam már tanácsokat, de használhatatlannak bizonyultak. Volt, hogy keressek nappali munkarendet, oké, persze, de a reggeli műszak 6-kor kezdődik, és akkor már 4:30-kor az utcán kell legyek. Ha délután, akkor meg este tíz fele. Mindenhol 2 műszak van könnyű fizikai munkára, a többi diplomával elérhető.
Volt, a másik, a harcművészet. Egy átlag embernek biztos segít, ekkora testtel semmit nem ér, ez egyszerű fizika. Ha 40 kiló sem vagy, nem fogod tudni egy 90 kilóstól megvédeni magam, jól irányzott tökönrúgás meg a Jackie Chan filmekben van.
Mit csináljak? Nincsenek ismerőseim a melóhelyeken a gyakori váltások miatt, akikkel mehetnék és folyamatosan sírok emiatt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!