Hogy zajlik egy pszichoterápia?

Most belinkelek egy írást, ami erről az oldalról van, de a lehető legteljesebb mértékben leírja, miről is szól a pszichoterápia.

"A pszichoterápia úgy segít, hogy nem veszed észre. A legelterjedtebb tévedés/elvárás a pszichoterápiával kapcsolatban, hogy felismerések útján hat vagy a terapeuta tanácsokat ad, hogy hogyan kezeld az életed, mit tegyél hogy jobb legyen, azaz az elvárás az, hogy agyi szinten, megértés szintjén történjenek a dolgok. Nos, a pszichoterápia egyáltalán nem ilyen. Amíg agyi szinten mennek a dolgok, addig nem hat.

Ezért kifejezetten káros, ha valaki úgy megy terápiára, hogy "tudja" mi a baja, "ismeri az okokat" és határozott elképzelése van arról, hogy mit és hogyan kell megoldani. Az rátesz erre egy lapáttal, ha még pszichológiai alapműveltsége is van, mert akkor hajlamos az alapján elemezni magát. Na, ez mind kiválóan garantálja a sikertelenséget!

A pszichoterápia akkor válik hatásossá, ha a kliens elengedi azt, hogy ő tudja, mik a fontos részletek és azokról próbál beszámolni a terápián ahelyett, hogy menne abba az irányba, amerre a terapeuta próbálja vezetni a kérdéseivel. A terapeuta az érzések irányába fogja terelni és mihelyst a kliens hagyja magát, hajlandó belemászni a saját érzéseinek a mélyébe, leveti az álarcait önmaga előtt, na akkor jön a terápiás hatás. És nem olyan dolgokban nyilvánul meg, amit a legtöbben elvárnak, akik egy gonddal elmennek terápiára, hogy közvetlen abban fejlődnek majd.

Hanem pont csak annyi, hogy elkezd máshogy reagálni dolgokra, elkezd kicsit máshogy érezni bizonyos szituációkban, bizonyos gondolatok hatására. Ez teljesen észrevétlenül történik meg, a háttérben, nem lehet majd konkrét felismerésekhez kötni. Lehet olyan ugyan az elején, hogy felismersz dolgokat, mégsem változik a hozzáállásod. De ez csak azért van, amit írtam, hogy az ésszel való belátás nem elég.

Hogy milyen az egyes ülések után - változó. Az elején rosszabb, mert több a kaki, ami feljön, több az elnyomott ismeretlen negatív érzés, aztán az ember gyakorlatra tesz szert a szembenézésben és már nem álszerénykedik önmaga előtt, sőt elkezd örülni annak, ha még feljön valami, mert legalább nem a háttérben dolgozik kontrollálatlanul tovább.

De még a sok fájdalom ellenére is legtöbbször vártam az alkalmakat. Később, amikor már inkább önmagam voltam, a találkozók vidámakká váltak, sokat nevettünk a terapeutával. Nem tudom, vége van-e egyszer egy terápiás munkának, szerintem ha jó egy terápia, akkor olyan szintű önreflexiós képessége alakul ki az embernek, hogy mindig tud hova fejlődni. Bár valószínűleg már milliókat költöttem rá, az utolsó fillérig megéri. Ilyen érzés a pszichoterápia."

4# Ez inkább a te felfogásodról árul el sok mindent. Egy értelmes ember tudja, hogy mások életéből csak a felszínt látja, ezért semmi joga nincsen ítélkezni felettük. Attól még, hogy valakinek csodálatos családja, jól fizető munkahelye stb. van, nem jelenti azt, jól érzi magát a bőrében, és nem küzd rengeteg nehézséggel...

Rengeteg ilyen ember jár pszichológushoz. Ez egy segítő hivatás, nem fog ítélkezni a klienseiről. Olyannak fogadja el őket amilyenek, és a legjobb tudása szerint igyekszik segíteni.

2-es vagyok

Kérdező, sokkal jobb ha nem tudod mi a bajod, így nem úgy mész oda, hogy majd te megmondod mi a tuti.

Figyelj, ez olyan mint a fizikai fájdalom. Elmész az orvoshoz mert szúr a bal oldalad. Most írtam valamit. Egy külső szemlélő mit lát? Fiatal egészséges férfi/nő, van családja, munkája, mi baja lenne. Senki nem érzi azt hogy szúr az oldalad, csak te. Tehát az egy probléma. Neked nem úgy kell odamenned az orvoshoz, hogy "na Doktor úr, nekem ez és ez a bajom, adjon gyógyszert", hanem úgy hogy elmondod hogy szúr az oldalad, és majd az orvos feltárja ennek az okát és helyét, majd kezeli. Nem fogja senki a homlokodra sütni, hogy "na, fiatal ember, aztán még szúr neki az oldala".

A lelki problémák kezelése pont úgy működik mint a fizikai problémák kezelése. Érzés, orvos, diagnosztika, kezelés. Ha nem érzed jól magad, menj el egy klinikai szakpszichológushoz. Veszteni nem fogsz semmit. Utólag pedig te is meg fogod látni, hogy segít, mert elmagyarázni ezt lehetetlen szinte.

"Veszteni nem fogsz semmit." - legfeljebb sulyos tizezreket/szazezreket, mire rajossz, hogy igazabol semmit nem fejlodtel.

"elmondod hogy szúr az oldalad, és majd az orvos feltárja ennek az okát és helyét, majd kezeli" - vagy majd az orvos elmondja, hogy fiatal vagy, nincsen neked semmi bajod, biztos csak a stressz, beutalot nem tart indokoltnak sehova... Elorebb megyek: valoszinuleg idopontot sem fogsz kapni sehova a covidra hivatkozva...

7

Sajnálom, hogy ennyire megkeseredett ember vagy. Valószínű neked sem ártana egy pszichoterápia, mert van baj a fejedben. A világ ellened van, tudjuk. Csak te vagy helikopter.

Kérdező: menj el pszichológushoz, nem fogod megbánni. Ha nem akarsz olyan emberré válni mint a 7-es válaszoló, hétfőn első dolgod lesz időpontot kérni!

9

Te kezdted a minősítést. Ahogy írtam, sajnálom hogy te egy megkeseredett ember vagy. Azért a többieknek hagyd meg a lehetőséget a javulásra. Azért mert a te lovad megdöglött, a szomszédé még élhet, nem? Vagy úgy gondolod, dögöljön meg az is?

Neked nem segített, lecsúsztál, ok, értjük. Attól még a kérdező lehet jobban ha úgy kívánja, igaz? Megengeded? Lehet róla szó? Kérlek! Nem mindenki kívánja az életutadat követni, csak mondom.