Az extrém érzelmi reakcióimat hogy tudnám enyhítani, tűrtőztetni rajtuk?
Borderline vagyok, szóval kigyógyulni nem fog menni egyedül, de amint sorra kerülök, fogok járni terápiára is és pszichiáterhez is.
De addig is szeretném enyhíteni, mert teljesen kikészít engem is, meg a páromat is. Adott egy dolog, ami más embernek maximum csak kicsit rosszul esne, de talán még annyi se, vállat vonnának és élnék tovább az életüket ugyanúgy. Ahogy én reagálok, az meg teljesen nem normális, órákon keresztül sírok, vagdosom magam, és öngyilkossági gondolataim támadnak. Én tisztában vagyok vele, hogy nem normális, ahogy reagálok. De az érzelmeimen sajnos nem tudok változtatni, mert a személyiségem része, és egy személyiségen ugyan lehet valamennyit változtatni, de azt is nehezen. Viszont ha személyiségzavarról van szó, akkor én ehhez egyedül rohadtul kevés vagyok. Szóval hiába van meg a probléma gyökere, és hiába látom be én is, hogy nem vagyok normális, ezen egyedül nem tudok változtatni sajnos.
Viszont valaki tudna tanácsokat adni esetleg, amikkel próbálkozhatok, hogy ne legyek ennyire elviselhetetlen?
Mi az, hogy amint sorra kerülsz? Hol kerülsz sorra? Mikor kerülsz sorra? Ki diagnosztizált borderline-nal?
Tudatosság, sémákról olvasás (az adott szituáció nem olyan tragikus, vagy nem az az oka, mint amennyire te felfújod), pozitív megjegyzéseknek hitelt adás (az eltúlzott reakciók önbizalomhiányból erednek), az idődet lefoglaló társas programok (ne maradj egyedül és tevékenység, feladat nélkül, akkor nem érsz rá önbántalmazni és öngyilkosságon gondolkozni).
1-es: Nagyon hosszú a várólista. :( A terapeutánál, nem tudom, még, hogy mikor, de valószínűleg tavasz környékén. A DBT-t tartó klinikai szakpszichológus diagnosztizált a kollégáival megbeszélve. Köszönöm, megnézem majd. Én nem sématerápiára fogok járni, hanem dialektikus viselkedésterápiára.
2-es: Sajnos nem segít, mert addig is el kell viselnem magamat, neki pedig engem, és ez rengeteg stressz a mindennapokban, és minden nap azon félek, hogy mikor fog szakítani velem. :(
Az a baj a DBT-vel, hogy csoportterapia + egyeni, es keves a szakember, szóval alig vannak helyek, ahol ezt végzik, és ahol csinálják is, ott is borzasztó hosszú a várólista. Egy másik helyre jelentkeztem, ott 9 hónap várólista lett volna... Ezen a kettőn kívül meg nem is találtam mást, pedig kerestem.
Fuu, a sport az nagyon nem én vagyok, nagyon utálom. Meg 23-ig dolgozok, éjfélre érek haza, fizikai munka 9 órában, semmi kedvem pár óra alvás után felkelni, hogy mégjobban lefárasszam magam meló előtt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!