Gyerekes viselkedés felnőttkorban, mi okozhatja? több lenn
Tehát már 32 éves vagyok és még mindig abszolút gyerekesen viselkedem, pl: elbújok anyám előtt aztán megijesztem, piszkálgatom, hozzábújok hogy simizza meg a fejem, nincsenek céljaim az életben, egész nap pc-n játszom stb. Ugyan van munkám, de amint hazaérek, máris PC bekapcs, aztán lefekvésig nyomom. Nem járok sehova, haverjaim is csak online vannak, a munkahelyen is furának tartanak, ki is közösítenek.
A képzelőerőm nagyon nagy, elképzelek magamnak alternatív világokat, ahol én vagyok a legjobb, és mindenki szeret imád, a legtöbbször hatalmas DJ-nek szoktam magam elképzelni, akiért oda vannak a csajok, máskor meg olyan helyre kerülök, ahol egy férfi sincs, viszont nő akármennyi, és egyből háremem lesz...
Tehát az elképzelt világban egy sikeres, szeretett ember vagyok, míg a való életben egy lúzer senki, tehát a mérleg nagyon ide-oda billeg, nincs egyensúlyban...
Azzal semmi baj, hogy édesanyáddal így viselkedsz, jó, hogy ilyen közeli a kapcsolatotok.
Ami a többit illeti. Vannak olyan emberek, akik ilyen elkalandozósabb, visszahúzódóbb típusok. De azért néha nem árt kimenni a levegőre egyet sétálni, az egész napos melóba, majd gépezésbe hamar bele lehet őrülni, semmi változatosság.
Szerintem semmi baj amúgy ezzel, ha másoknak nem okozol vele közvetlen gondot. Talán próbálj meg szerezni pár hobbit, menj el egy menhelyre kutyátsétáltatni egy-egy hétvégén, járj edzeni, futni, biciklizni, akár éttermeket, kávézókat próbálni. Így még ismerkedni is lehet:)
Szerintem keress környékbeli (akár művelődési ház akár bármi) programokat és járj el ismerkedni.
A virtuális világ, a játékok azért vonzóak, mert ott "az ember bárki/bármi lehet, bármit elérhet. A virtuális világ képes megadni azt az illúziót is, hogy gyakorlatilag semmi sem történik benne, holott mégis (játék).
A fantáziáid is arról szólnak, hogy bármi lehetsz, bármit elérhetsz.
Élettapasztalataid nincsenek, amelyek nagyon fontosak lennének. A számítógépezéssel nem teszel szert élettapasztalatokra.
de nem molesztáltak kiskoromban mégcsak nem is vertek. Mondjuk veszekedtek sokat a szülők. De tesóm "igazi" felnőtt lett, most fog házat venni, barátnője van én meg nem tartok sehol... Amugy meg ugyanolyan nevelést kaptunk, senki nem volt kiemelve, egyenlőek voltunk
Tehát a gyenge személyiségemben lehet a hiba?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!