Nem merek erről beszélni a terapeutámnak. Mégis megtegyem? Nektek volt ilyen tapasztalataitok?

A szakemberhez azért jársz, hogy minden problémádat, lelki nehézségeidet elmondd neki. Mondd el ezt is úgy, ahogy ide leírtad.

Nem fogod terhelni. Az olyan érzésekről is kell beszélni, ha vele kapcsolatos ellenérzésed van, ennek őszinte kapcsolatnak kell lennie, hogy tudjon segíteni.

Kérdező, nagyon sok embernek hiányzik a toxikus exe. Ennek komoly szakirodalma van, ne szégyelld magad, létező jelenség, és rengetegen küzdenek vele a világon.

A terapeutádnak mondd el őszintén, mit érzel, de én azt tanácsolom, ha ezek után úgy érzed, nem foglalkozik veled, nem konstruktív, akkor keress másikat!

Nem természetes, ha az ember így érez a terapeutájával kapcsolatban, az is csak ember, és lehet, hogy nem jól végzi a munkáját, emiatt SE magadat hibáztasd!

"aminek nem szabadna megtörténnie". Ez annyira megütötte a szemem. Miért, ki tiltja meg? Mi baj származik abból, ha mégis? Egyáltalán ebben a helyzetben hogy definiálod a szabad szót? Mert ez nekem úgy hangzik, hogy "Fáj a szivem. Hiszen bántott, így nem szabad vele beszélnem. Azért nem szabad, mert csak megint fájdalmat okozna. Azért nem szabad, mert megint megmozgatná az érzelmeimet amit nem engedhetek meg magamnak." Ha látsz ezekben a mondatokban valami olyat, amire magadra ismertél akkor a szóhasználatod és a hozzáállásod rossz. Ha továbbra is a szabad szóhoz ragaszkodsz akkor semmi mást nem csinálsz, minthogy egoból, észből tiltod meg magad számára az érzéseidet.

Találóbb lenne a "nem szeretnék". Vagy a "szeretném, DE érzelmileg nem állok készen arra, hogy kezeljem".

Az emberek akkor nem tudnak elengedni egy párkapcsolatot, ha még várnak valamit az exüktől. Legyen az egy bocsánatkérés vagy (ha elmaradt) az utolsó beszélgetés. Te mit vársz az exedtől?

Kedves kérdező szerintem te tudatalatt ragaszkodsz ezekhez az emlekekhez, nem akarod elengedni oket. Most nincs mas az eletedben akivel atelhetned ezt az oromet es az emlekeidbol facsarod ki ezt az erzest. Beszedesnek talalom hogy pont egy olyan szakemberhez jsrsz aki erre specializálódott de pont errol nem beszelsz neki.

Az hogy "nem erdekelsz senkit" szerintem a legkevésbé sincs igy csak

1) Mivel a multban elsz es érzelmileg az exedhez ragaszkodsz nem vagy nyitott masokra - hidd el ezt meg lehet erezni nsgyon ha a nő meg fejben masnal van

2) Te sem veszed eszre akit erdekelsz mert meg sz exed van a fejedben es a szivedben is.

Hasonlo helyzetben voltam.

Egy mergezo kapcsolatbol szalltam ki, pszichologus segitett benne. A barataim egy ido utan megjegyeztek, hogy miert kattogok meg mindig a tortenteken. A pszichologus nem mondott ilyet. Egyszer megjegyezte, hogy latja, meg mindig foglalkoztat a tema. Akkor a hallgatas mellett dontottem: gondoltam, hogy ha nem beszelek rola, hamarabb tul leszek rajta. Ha nem beszelek, nem is letezik. Ket honapig ment ez igy, majd az egyik gyakorlat soran csostul elotort minden. Akkor mondta, hogy beszelgessunk csak ezekrol, mi tortenik, stb. Ebbol tanultam, es kesobb mindig elmondtam, mi tortent es az hogyan hatott ram. Mindig azt ereztem, hogy mellettem all.

Kozottunk 10 eves baratsag volt. A pszichologus mindig azzal nyugtatott, hogy 10 ev megszakitasanak feldolgozasahoz, meggyaszolasahoz ido kell. Nagyjabol 1,5-2 ev kellett nekem a feldolgozashoz. Ami igazan segitett a lezarasban: 1 ev no contact utan o keresett meg, o akart tolem valamit. Egyreszt az egomnak is nagyon jo tett, masreszt meg nyugodtan at tudtam gondolni mindent, es halalnyugodtan tudtam azt mondani neki, hogy mar nem akarok tole semmit. Nekem ezzel lett kerek a tortenet.