Szerintetek mi a rosszabb? A bipoláris hangulatingadozás, vagy az elfásulás?

Érdekes dolgokat olvasok, köszi mindenkinek a választ. Igazából rám mostanában tör néha iszonyú negatív érzés, én ezt "sötét vonat"-nak neveztem el, mert tényleg, olyan érzés, mintha valami hihetetlenül rideg hangulat sodorna magával, és fizikai vonzata is van: nehéz légzés, pulzusszám emelkedése, kényelmetlenség, álmatlanság, stb. Néha tart 2-3 napig is, olyankor alig van kedvem bármihez, amit elkezdek, azt is megunom, és fáj a fejem, minden bajom van. Gyógyszert sosem szedek be rá, nálam ez elvi kérdés. Majd 50-60 éves koromban élni fogok ezekkel a szerekkel, de míg fiatal vagyok, lekűzdöm. És idővel elmúlik a rossz érzés, és jön a megváltás. Olyankor pedig hihetetlenül élvezek mindent, a filmeket, a meccseket, a játékokat, az ízeket, az életet, és tart ameddig tart. Még az is extázissal tölt el olyankor, ha csak az autó ablakából kifele nézem a fényeket. A negatív hangulat amúgy általában azért tör rám, mert rájövök, hogy az életem véges. Nem tart örökké, és telnek az évek. Elképesztően nyomasztó tud lenni, hogy az öregedésre gondolok, és ezek a dolgok magukkal sodornak. Most már tudom, mit érzett Petőfi, aki verseken át az öregedéstől rettegett, hát, ez is egy bizonyos fajta fóbia lehet, és sajna bennem is megvan. Most azon gondolkodok, üljek e fel erre a hullámvasútra, és éljem e meg egyre szélsőségesebben ezeket az érzéseket? Vagy próbáljam meg elengedni az egészet, és fapofával leélni ami megadatott. Én egyelőre inkább a hullámvasútra szavazok. Aztán meglátjuk, erősödnek e a tünetek, romlanak e vagy javulnak ezek a hangulati ciklusok.