Hogyan hagyjam ott a pszichológust, ha sakkban tart?

Hasonló helyzetben voltam. 2 éven át elmondtam időnként, hogy nem haladunk, és hogy elegem van (szinte toporzékoltam) mire ő marasztalt és ilyenkor kicsit később volt egy kis előrelépés, ami nekem jobb érzés volt. Majd újra az egész ciklus. Az esetemben végső soron a terapeutámnak volt igaza, mert lehet, hogy nem találta meg velem a hangot teljesen, de a hátráltató tényező én voltam, mivel sokszor tereltem öntudatlanul. Nem arról beszéltem, amiről kellett volna. Történeteket mondtam, nem érzéseket. Nem arra válaszoltam, amit kérdezett, hanem amit én akartam mondani. És nem dolgoztam magamon otthon legalább annyit, de inkább többet, mint a konzultáción.

Amit az ember akar, ami jólesik neki és amire szüksége van, időnként 3 külön dolog.

Szerintem hagyd ott. Mondd meg hogy nem mész többet, szia. Én is voltam hasonlóban, közel egy év alatt semmit se haladtunk, szó szerint csak rosszabbul lettem, és rossz megoldások felé terelt, amit akkor is éreztem, hogy rossz, de van amiben elfogadtam a tanácsát, mert annyira padlón voltam, hogy már magamban is sikerült megkérdőjeleznie magamat. (Utólag be is bizonyosodott, hogy rossz irány volt.) Lényeg hogy egyre nyomasztóbbá vált nekem az ő személyisége, es én is éreztem az irányából valami nyomást, hogy folytatni kell. Végül volt egy olyan húzása, ami betette nálam a kaput, és elbúcsúztam tőle.

Azóta volt egy másik terápiám mással, ott haladtunk, nem csak az időt húztuk, rövid idő alatt nagy változásokat értünk el, és vele kiküszöböltük azt az élethelyzetet, ami fele az első pszichológus terelt, és ami végül nagy problémákat és folyamatos szorongást okozott és megakasztotta az életemet.

Valószínű befolyásolható is vagy nagyon, ha úgy érzed sakkban tud tartani egy pszichiáter.

Az nem baj ha rossz érzéseket vált ki egy terápia, mert nem a babusgatás a célja, de ha nem bízol a terapeutában akkor nem fogsz előrelépni.

Nem ismerlek így nem tudok konkrét tanácsot adni, de nagy hangsúlyt fektetnék az önismeretre, terápián kívűl is. Önismeret, önértékelésre stb. Nem egy leányálom és sokszor életen át tart, de úgy vélekedem, hogy ez is a boldogság kulcsa.